Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

KUNCZ ALADÁR: Előszó Zádory Oszkár gyűjteményes kiállításának katalógusához

ELŐSZÓ ZÁDORY OSZKÁR GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSÁNAK KATALÓGUSÁHOZ KUNCZ ALADÁR Nem művészi értékelést akarok itt nyújtani. Elvégzik azt majd mások helyettem, hozzáértőbbek és elvégzik főként maguk a művek, melyek magyarázzák önmagukat kikiáltó nélkül is. Én csak e kiállítás mögött rejlő s eddig nálunk ismeretlen életre akarok egy pillanatig rávilágítani. Egy művész életére, kinek pályája a Bolyaiak, Körösi Csornák pályájának regényes kanyarulatait, hősi lendüléseit és küzdelmeit tárja elénk. Valósággal gyerek volt még, mikor elhagyta Magyarországot, hogy nevet és dicsőséget szerezzen magának külföldön. Tizennégy éves. borzas feje felé a bártfai erdőben egykor Erzsébet királyné sápadt, izent mosolytól fénylő arca hajolt, hogy a gyerek vonalvezetését meglesse, amint egy terebélyes fa bonyolult szerkezetével birkózik. Egy-két év múlva egy alföldi városka piacán emel Kossuth Lajosnak szobrot, aztán Nagyváradon tölt még néhány esztendőt olyan barátok között, kik közül azóta nem egy kiitta már fenékig a hírnevesség poharának örömét és ürömét egyaránt. Az ő életét azonban átvágja egy súlyos családi tragédia, melynek hínárjából csak erős, mindent kockáztató nekirugaszkodással tudja kivágni magát. Elhagyja Nagyváradot, az országot, és hosszú vándorlás után Párizsban telepszik le. Idegen országban, melynek nyelvét sem ismeri, kezdi felküzdeni magát. Százszor lenyomják és ő százszor felemeli fejét, mindig dacosabban és mindig feljebb. Nem egyéni életéért küzd csak, hanem teremtő képzelete vízióiért is, melyek gyötrő, kényszerítő erővel ösztökélik őt az alkotásra. Rodin felismeri benne az acélos energiát és a művészi rátermettséget. A világhírű mester, ki már felért a hegytetőre borostyánkoszorús, de őszülő fejjel, felveszi őt műterme fiataljai közé. Itt az agguló Vulcanus utasításai szerint, kezemozdulatait ellesve, helyeslő mosolyától fellelkesülve és korholásaitól új erőre kapva, faragja évekig a márványokat és szívja magába azt a fennkölt művészi levegőt, melyet csak Rodin zsenije tudott maga körül árasztani. A szerencse kezd melléje szegődni. A portrémegrendelésekből és a Rodin által kapott munkából nemcsak megélhetését tudja biztosítani, de módot talál tanulmányainak, nagyobb arányú koncepcióinak anyagát beszerezni, s azokat kidolgozni. És sajátságos, nem tud egyetlen egy kész művétől se megválni. Lassanként valóságos múzeumot gyűjt maga körül műveiből, türelmesen várva és készülve a pillanatra, mikor mindennel készen, összecsomagolhat s visszajöhet Magyarországba kincseivel. Pénz