Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

JENEI FERENC: Beniczky Péter és a manierizmus

Csakhogy Beniczky a „szerencse kerekin" sohasem ült. Óvatosan kerülte annak kockázatait. Nem is ismerünk életében semmi olyan törést, életét megrázó konfliktust, ami a szerencse balra fordulásának ismeretét igazolná. Az ő Fortuna-versei az élet buktatóit kerülő és attól való visszavonulását igazolni kívánó ember vallomásai. A XVI—XVII. század fordulójának sztoikusaival szemben, akiket életükben ugyancsak próbára tett a szerencse változandósága, az ő szerencse-élménye halványabb „kisebb igényű", inkább didakszis, mint átélt életfilozófia. Nincs is olyan európai szintű műveltsége, mint elődeinek, a görög—római klasszikusok, az antik sztoikusok eszmevilága csak iskolás szinten jutottak el hozzá, nem filozófus elme ő, hanem filozofálgató ember. Egészben véve rokonszenves egyéniség, akit talán csalódás okozta fájdalmától ösztönözve, megalkudott az élettel, nem keveredett annak sokféle korláttal határolt forgatagába. Ö az azoktól ment szabadságot választotta. Hittel vallotta : Mi lehet kedvesebb S gyönyörűségesebb Mint a' kévánt szabadság. (M. R. 99. 1) Azonban a szabadságon nem a politikai, a közösségi szabadságot értette. Az ő szabadságeszméje a közösségtől független, a közügyekbe nem avatkozó, azokkal keveset törődő, értük kockázatot nem vállaló élet. Végeredményben csak magának élő, önző életforma ez. (Rokonszenvesnek mondottuk Beniczky egyéniségét, de ez a típus később végzetes szerepet játszott a magyar történelemben. A XVII. századi környezetében még kevés, egyedi jelenség volt, a Rákóczi-szabadságharcot követő században az egyed típussá vált, mikor a nemesség elparlagiasodott, Pató Pálokká lett.) Ö is megírta a maga Katona-énekét. Ügy látszik, Balassi abban is műfaji hagyományt teremtett, hogy költőink, még ha nem is volt kenyerük a vitézi élet, mégis megírták a maguk, a török világ sugallta, katona énekét. Rimay a Balassi-vers, az „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje" kezdetűnek nótájára írta a „Katonák hadnagya, Istennenk jobb karja" kezdetű vetrsét. És Beniczk3^ Rimay nyomán járt, amikor a „Seregek hadnagya, S vitézek strázsája" kezdetű énekében, Balassi pünkösd áldott idejében ,,az végbeli jó vitéz katonák" örömének hangját szólaltatja meg. A végbeli vitézek tavaszi kedve lüktet versében. — Rimay, a tanítvány, aki már csak kevéssé élte a vitézi életet, a „Katonák hadnagyá"-t. az Istent állítja középpontjába, mert Kit ő szeret, annak vagyon éles kardja, Segíti, építi, véle jár, nem hagyja.

33 Beniczky versének címében elárulta, hogy Rimay nyomában járt. „Hogy az Isten egyedül maga veri a hadakat és nem emberi erő által." Tehát ő már Istennek tulajdonítja a vitézek minden tettét. Rimaynál Isten csak segít, Beniczky a vitézt már csak Isten eszközének mondja. Mert egyedül Isten, Ki vitézzé tészen; Vehetz e erőt kezébül. (M. R. 95. 1.) 33 RIMAY JÁNOS összes művei, összeállította ECKHARDT SÁNDOR. Bp. 1955, G9.