Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

„Legátus volt ez a Csokonai valamelyik nagy innepen itt nálunk (Földesen), oszt háromszáz esztendőre mindent előre megjövendölt. A háborút is megmondá, aki negyvennyócba vót, hát nem betölt? Figurás ember volt, de igazán szólott... A zsidó doktorral egész légátumába fogadott, hogy rajta kívül még legalább száz másik doktor is él Földesen, akkor aztán felkötött állal indult el rekvirálni. Hát persze, hogy ahun csak leadta a pátenst, mindenütt kommendáltak néki fogfájás ellen, de még az utcán is meg-megállították, aki szembejövögettek, legutoljára maga a zsidódoktor, vele éppen hogy kilett a száz."

2 A helyi hagyományok gyűjtésének, megőrzésének és szemléltetésének fontosságára elsősorban maguk a költők, az írók mutatnak rá. Sajátos módon éppen a halhatatlanok, akik műveikben élnek, erősen ragaszkodnak a konkrét, megragadható emlékekhez, de még az apró tárgyak megőrzéséhez és beszéltetéséhez is. Mert ők megszólaltatják a tárgyakat, s azok vallanak egykori gazdájukról, annak jelleméről, szokásairól, mindennapi életéről. Amikor Móra Ferenc 1930-ban meglátogatja a nagyszalontai Arany-kiállítást, felismeri a költőben az egyszerű parasztembert. Legalább arra vall, amit Móra a múzeumban szemügyre vesz: 2 KARÁCSONY SÁNDOR: Csokonai. A könyvek lelke, Bp. 1941; 101. 1. 2 Petőfi Irodalmi Múzeum VÖRÖSMARTY ÉDESANYJÁNAK PRÉSHÁZA A VELENCEI SZŐLŐHEGYEN