Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond

tolt, szerzett gyümölcsek ízét bitorló ajkán fényleni; láttam a milliók vérébe mártott kézzel terjesztett kegyesség szent zászlaját; láttam milliók vérén szerzett, és milliók vérétől csillámló dicsőséget a zsarnok homlokán láttam, miként fojtatik el a gondolat az agyban, az érzelem a szívben, láttam, miként öletik meg a testi és lelki szabadság. Petőfi még egyszer, Mért vagyok én még a világon ... c, 1846. március 10.—április 10. közé helyezett versében gyötrődött ezekkel a gondolatokkal, hasonló formában: Mért vagyok én még e világon, hisz már Láttam mindent, mi látható van itt; Láttam a jónak örökös bukását S a rossznak örök diadalmait. Halottam már az éhezők nyögését S dorbézolási kurjantásokat, Hallottam már a csalogányt dalolni És csörömpölni rabláncokat. Kétségbeesésében „elkárhozottnak' mondja magát, nem akar tovább élni, még azt sem akarja, hogy a híre fennmaradjon: Ne tudja senki, hogy egykor ilyen Megátkozott teremtmény létezett! Amit Petőfi is és Czakó is látott és hallott, alkotásaikban láttatott és hallatott, a kirívó ellentétek: a nyomor, éhezők nyögése és halálküzdelme az egyik oldalon, a másikon a dorbézolás, a paloták fénye; a politikai elnyomás, rabláncok csörgése, a nemzetekre kényszerített járom, s vele szemben a milliók vérén szerzett dicsőség, a zsarnokok hatalma; az erény eltiprásával szemben a bűn uralma; minden téren a gondolat és az érzelem szabadságának elfojtása: ez kétségkívül a saját koruknak, a népeket leigázó szentszövetségi politika uralmának, a nagyburzsoázia társadalmi hatalmának, visszaéléseinek bemutatása, a szolgálatukba állított cenzúra erejével, szerepével. Ilyen világban, társadalomban, amelynek a megváltozására nincs remény, mert Petőfi szerint is: Tudom, hogy így volt ezredév előtt s hogy Ezredév múltán is ekkép lenni fog. .., — úgy látják, nem érdemes élni. Petőfi és Czakó költészetében ez a világfájdalom, életuntság, a tépelődő lélek szaggatottsága a saját tapasztalataik, a történelmi múlt és jelen ismerete alapján egyidőben vált uralkodóvá. Petőfinél valamivel előbb, mert Álmaim c. verse már 1845. őszén megjelent a Pesti Divatlapban/'

2 s Czakó ezt itt olvashatta. A cenzúra beleszólt az Álmaim c. vers kiadásába is, és a Pesti Divatlapban a „Láttam ledöntött, rab országokat..." kezdetű 9. versszak nem jelenhetett meg, a helyét itt három csillag pótolta, de Petőfi Összes költeményei első kiadásából már nem törölte a cenzúra e versszakot/'

3 Pedig az ilyen követke42 1845. 1205. 1. — A MÉRT VAGYOK ÉN MÉG A VILÁGON . . . c. vers először csak Petőfi összes költeményei első kiadásában, 1847-ben jelent meg. — Ld. PÖM I. 363. 1. 43 PÖM I. 359—360. 1. — Petőfi ,,1845 (FOLYTATÁS)" feliratú kéziratos versgyűjteménye az ÁLMAIM c. verset ez évi utolsó négy költeménye közé helyezte, a SZEMERE PÁLHOZ és AZ ÖRÜLT (!) c. versek elé. OSz K. Fond VII/93.