Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond
erőt vett a harc céltalanságának tudata. Magára maradt, szervezkedő írótársaitól elszigetelődött. A fennmaradt emlékekben nyomát sem találjuk a Petőfi és Czakó közötti levelezésnek, írásbeli érintkezésnek. A kettőjük személyi kapcsolatára vonatkozó adatok is főképp kortársemlékezésekben fordulnak elő, s ezek nem mindig feltétlenül hiteltérdemlőek. Összeismerkedésükről Havas Adolf csak feltevést közölt: „Petőfi gyakran feljárt a Pesti Hírlap szerkesztőségébe, külföldi lapokat olvasni, s úgy látszik, ott ismerkedett meg Czakóval." 22 A költőnek azonban számtalan más alkalma is lehetett, hogy írók és színészek körében 1844-től s esetleg még a korábbi pesti tartózkodásai idején is Czakóval ismeretségbe kerüljön. Egerváry P. Ödön közlése négy évtized távlatából Petőfi és Czakó megismerkedéséről elég késői ahhoz, hogy elbeszélésére és ennek részleteire vonatkozólag a hű emlékezést feltétlenül elvárhatnánk. 25 Egerváry részletesen elmondja, hogy ő maga mikor látta először Petőfit, s ez a találkozása egybeesett a költő és Czakó megismerkedésével. 1845-ben volt jelen Egerváry a Nemzeti Színházban Czakó Végrendelet c. drámájának előadásán. Miként írja: e darab „hírneve az egész hazát beszárnyalta akkor". Egressy Gábor hozta be a színház öltözőszobájába Petőfit, „kedves vendégét", s lelkes szavakkal mutatta be a többi jelen levő írónak, színésznek, köztük Czakó Zsigmondnak is. Ezek őt „Szervusz Sándor! Isten hozott!" üdvözléssel, szeretettel fogadták, „ölelték, arcát simogatták". Petőfi szerényen, komolyan viselkedett. Egerváry éppen Czakó Zsigmondot kérdezte meg, „akit szintén a túlszerénység jellemzett, kissé hátrább állott", hogy ki ez a fiatalember. — „Hát nem ismeri ön a jeles és népszerű költőt, Petőfit? — szólt bámulattal Czakó." Az előadás idejének közeledtekor a társaság a színházba indult. Petőfi ekkor e szavakkal fordult Czakóhoz: „Zsiga, neked a színpadon, a kulisszák közt a helyed, maradj ott, úgyis többször fogunk látni még ma." Petőfi ezzel azt akarta kifejezni, hogy a darab szerzőjét a közönség bizonyára többször kitapsolja. A zsúfolásig megtelt színházban a drámát nagy sikerrel adták elő, Czakót „viharosan éljenezték". Pettőfi is „csupa szem s fül volt s elragadó lelkesedéssel tapsolt". A fentiek szerint Petőfi csak 1845-ben ismerkedett volna meg Czakó Zsigmonddal, hisz a Végrendelet c. drámát ez év augusztus 21-én mutatták be először a Nemzeti Színházban. Egerváry emlékezésének címében is kiemelte már 1845-öt, mint a két író első találkozásának évét. Előadása szerint mindjárt bizalmas viszony alakult ki köztük, egymás írói sikerét kölcsönösen elismerték, becsülték. Egerváry emlékezésének pontosságát erre az első találkozásra és ennek idejére vonatkozólag főképp az teszi kétségessé, hogy Petőfi már 1844 nyarán színbírálatokat írt a Nemzeti Színház előadásairól, 24 s aligha tételezhető 22 Petőfi Sándor összes költeményei III. köt. (1893) 615—616. 1. 23 Petőfi 1845-ben c. cikke a Vasárnapi Újság 1882. 19. sz.-ban. — Közli HATVÁNY id. m. 786—788. 1. — EGERVÁRY (Potemkin) ÖDÖN egyidős volt Petőfivel. Fiatál korában vándorszínész, később az Egyetemi Könyvtár tisztviselője. Petőfire vonatkozólag több visszaemlékezést írt, illetőleg közölt. — SZINNYEI: Magyar írók élete és munkái. 24 Ld. PÖM V. és 194. 1. az 1844. „nyárhó", azaz júliusban előadott darabokról. — FEKETE SÁNDOR: Petőfi, a segédszerkesztő c. (Irodalomtörténeti Füzetek 20. sz.) tanulmányában közii. hogy Petőfinek 1844-ben a Nemzeti Színház előadásaira szerkesztőségi szabadjegye volt, mint a Pesti Divatlap segédszerkesztőjének. Névtelenül több darabról is írt színházi jegyzetet. Petőfi a színházban „rendszerint Sükey, Czakó, Pálffy, néha Vörösmarty társaságában nézte végig az előadásokat". — 21. és 46. 1.
