Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Ortutay Gyula: A reformkor és a szabadságharc irodalma

sem érthette meg jobban Petőfit, mint a miénk, hiszen amikor a XIX. század poétáihoz szólott, nékünk is beszélt, s minket is int, hogy „folyvást küszködni kell"; s amikor ő emeli fel szavát a nép nevében, mi válaszolhatunk büszkén, hogy beteljesítettük kívánságát, mert mi adtuk az igaz, a teljes jogot a népnek, amit ő az egész emberiség s a magyar haza nevében követelt. A mi korunk az éppen, amely az emberiség nevében s a nemzet nevében egyszerre szólhat, a mi korunk az, amely megértette, hogy hazafiság és internacionalizmus egymástól elválaszthatatlanok —• a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogói csak a szocialista hazánkban loboghatnak együtt a nemzeti színnel, úgy, ahogy azt Petőfi vizionálta és tudatos politikai koncepcióban vallotta is. Miénk ez a kor, a mi szocialista világunkban épültek tovább s nyertek új értelmet a polgári forradalom s az utópista szocializmus évszázados gondolatai, törekvései. Mindez itt van ezen a kiállításon, s nem is csak itt. Vörösmarty monumentális, kozmikus látomásai élednek újra fiatal költőink műveiben, s hadd emlékeztessek arra is, hogy Arany János aranyló, méla szavai kísérték el Radnóti Miklóst a bori táborba, KÖLCSEY GONDOLKODÓ SZÉKE