Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Ortutay Gyula: A reformkor és a szabadságharc irodalma

A SZABADSÁGHARC KÖLTÉSZETE (Részlet a kiállításról). utolsó hosszú menetelésére, ekkoriban írt verseinek kis füzete mellett Arany költeményeit is ott őrizte utolsó napjáig. Bennünk is visszacsendül a „Szeptember végén" múlhatatlan szépsége, az, ahogy Kosztolányi elemezte ezt a Petőfi verset és sorolhatnám még mindazt a költői gazdagságot, irodalmi ajándékot, amivel ez a korszak megajándékozta az elkövetkező korszak nemzedékeit és hitünk szerint az egész egyetemes emberiséget. Méltó ez a kor, méltó ez az irodalom az emlékezésre. S hadd idézzem végül Irinyi János 1847-ben írott szavait: „Nem tagadhatom meg magamat ; szeretem századunkat. Végre is mindenek felett a jelent szeretem leginkább . . . Szeretem századunkat nemcsak nagyszerűségeiben, mivel az osztályfalakat óriási erővel döngeti, az összes emberiséget nagyban és komolyan vezeti az egyenlőség felé, a gépekkel teljesen a szellem urasága alá helyezi az anyagot; az észt, a filozófiát, a gyakorlati politikai élet által elterjeszti a kunyhókig; az előítéleteknek folyamatosan harcot áll; az értelmiséget korlátoló ködöt mindinkább oszlatja. . . mindinkább közelebb hozza az embert embertársához . . ,"