Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában

telte az ügyet, melyet felkarolt", megyéjében kozmopolitának, falujában az ördöggel cimboráiénak kiáltatott ki. Ami pedig a kozmopolitaságot illeti, erről már 1816-ban így írt Kállaynak: „Polgára lenni az egész világnak én előttem nem azt a veszedelmes indifferentizmust teszi, mely minden patriotizmust, minden nationalizmust kizár. Interesszálva lenni az egész emberiségért, s mégis el nem veszteni azt az édes s mintegy instinctuális érzelmet, mely a születés földjéhez von : ez a kettő nem ellenkezik egymással, mint az emberi szeretet az atyai vagy gyermeki szeretettel nem ellenkezik."

35 Sem az egyiket, az egész emberiségért való interesszáltságot, sem a másikat, születés földje iránti instinctuális érzelmet nem lelte fel megyéjében. De azt is tudnunk kell, hogy Kölcsey nem volt passzív szemlélője a megyében folyó életmódnak. Antónia a költő temetése utáni őszön arról panaszkodik naplójában, hogy kedves bátyja halála óta mennyi minden megváltozott a megyében. Hogy az itt következő sorokban mennyi a gyermeki jóhiszeműség, azt nehéz lenne eldönteni, de már az a tény, hogy Antóniát a jelenségek foglalkoztatták, szerfelett jellemző: „Minden mérséklet példája vala ő, s az egész megyében elhinté annak magvát, mely mag kikelt, s már a legszebb tenyészetben vala. Híre vala, hogy Szatmár megye megveté a borivást, s valóban szinte affektánciával kíváná, ki-ki a másikat bor nem ivásban megelőzni, még azok is, kik el nem hagyhaták már ivásokat, titkon tölték ebbeni kedvöket. Boldogult bátyám halála után kevéssé ismét megújulni készül a borvilág, s néhány hetek múlva halotti éneket rivalgának Prissnitz Vince felett." Nem volna teljes a kép, ha nem szólnánk arról is, milyen volt Kölcsey Ferenc kapcsolata közvetlen csekei környezetéhez. Azt már említettük, hogy öccse családját magáénak tekintette. Hogy végül is 1827-ben végérvényesen Csekén maradt, abban Adám özvegyének, Szuhányi Jozefinnek is része volt. Jozefint nemcsak az anyagi érdekeltség fűzte a költőhöz. 0 is megállhatott volna a maga lábán, mint a környék megannyi nemesi özvegye. Azon túl, hogy Kálmán fia számára Kölcseyben új apára talált, rajongásig szerette a költőt — talán szerelemmel is. Kölcsey Antónia egy alkalommal (1838. jún. 30.) ezeket jegyzi naplójába: „Ferenc bácsinál valánk. K. Adániné néném egy idő olta igen hideg. Okát ugyan tudom e hidegségnek, de meg nem foghatom. Jó, nemeslelkű bátyám, mint közbenjáró angyal akarja minden sértéseit néninek lágyítani, s feledtetni." Pepi néni féltékeny?

36 Kölcsey családjához nemcsak Szuhányi Jozefin és a kis Kálmán tartozik, hanem az a három-négy, időnként több patvarista is. aki Kölcsey főjegyzősége idején házában lakik, asztalánál étkezik. A koszt és kvártély az ifjak fizetsége. Talán nem véletlen, hogy Kölcsey patvaristáinak a zöme literátor. Obernyik Károly huszonhárom esztendős korában kerül Csekére, nem patvaristának jött, hanem Kálmán nevelőjének. Művelt, jómodorú fiatalember, a francia romantikusok megszállottja. Irodalmi pályafutása csak Kölcsey halála után kezdődött : Cseke, Kölcsey közelsége az íróvá érés idejét jelentette számára. Kálmán halála után is (1849) vissza-visszatér, mint 1851-ben kinevezett kecskeméti kollégiumi tanár szünidejét haláláig Csekén tölti. Ő a leghitelesebb tanúja a költő utolsó két esztendejének. „Nekem az a fájdalomteljes öröm jutott osztályrészemül az életben — írja 1848-ban —, hogy mellette legyek a korán elhunytnak utolsó éveiben, s oldalamnál lássam lehullani a szép csillagot, melyet akkor, ifjú álmaimban szent hévvel szerettem és bámultam. Én tanúja voltam házi boldogságának, vágyainak, reményeinek, szenvedései közül némelyeknek: tanúja valék a végső betegségnek, mely lelki és testi erejét fölemészté, 35 K. F. — Kállay Ferencnek, Cseke, 1810. ápr. 8. KFÖM. III. k. 232. I. 30 KÖLCSEY A. naplója. 28. 1.