Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában

KÖLCSEY FERENC DOLGOZÓSZOBÁJA. Amint láthattuk, Köleseynek nemcsak világnézete, gondolkodásmódja, koráról és pályatársairól alkotott véleménye, politikai és esztétikai nézetei ütöttek el kortársaiétól, hanem emberi magatartása, életstílusa is. Jól látta ezt közvetlen munkatársa, patvaristája Pap Endre, aki közel másfél évtized múltán Kölcseyre emlékezve emígyen helyezte a költőt szatmári környezetébe: „Egy volt a legérdekesebb jelenetek közül e nyúlánk, magas termetű, de gyenge testalkatú, kopasz, borotvált arcú és ajkú, örökké halvány, szerény, egyszerű és igen tiszta alakot látni a megyének torzonborz bajuszú, piros pofájú, pohos hasú, vastag nyakú tisztei és táblabírói között, kikre szelíd szokásai és nemes philantrópiája által polgárosító hatással volt."

31 Ennél tömörebben nem is lehetne Kölcsey helyzetét megyéjében összefoglalni. Ugyancsak Pap Endrétől tudjuk, hogy Kölcsey magatartása, a megyében szokásos életvitellel szemben tanúsított ellenszenve mennyi félreértésnek lett forrása. Egy alkalommal — megyei főjegyző korában — német nyelvű névtelen levelet kapott ezzel a megszólítással: Cosmopolü! A fürdőszobát építtető, rendszeresen feketekávézó, a cigányozást és az italozást kerülő, sőt gyűlölő, könyvtárában „válogatott hellén, római, angol, fransz, német és magyar remekírók" köteteit tartó, kulturált körülmények között szerényen, de igényesen lakó Kölcsey, akinek „jelleme beszenAi PAP E. id. mű. 305. I. (5 Petőfi Irodalmi Múzeum