Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Jenei Ferenc: Petrőczi Kata Szidónia

vélemény álhatatlannak és zavargónak tartotta."

38 Végül is régi barátjához, Bercsényi Miklós mellé küldötte. Felesége Szebenben maradt, s mikor Pekri átállásáról Rabutin értesült, feleségét rabságba vetette. Pekriné maga írja, hogy amiért a kuruc fogságban levő férjét segíteni akarta: „engemet mint szabadulásában munkálkodó eszközt, ok nélkül való gyűlölőinek erős őrizet 's rabság alá vetettek, négy ártatlan gyermekeimmel egygyütt: mely noha szállásomon ment végbe, de tömlöczel vetekedett, az egy házban lévén rekesztve, úgyhogy ablakon sem volt szabad embert látnom, mely nyomorúságomból igen súlyos betegségem származott: de ezzel nem elégedvén meg sok féleképpen ijjesztéssel nyomorgattak és gyötröttek".

39 Pekrinét szélhűdés érte, de betegségéből kilábolt és egyetlen vigasza az írás volt. Arnd János könyvét fordította és költeményeibe fojtotta keserveit. Férje közben Bercsényi oldalán vitézül harcolt, kétszer meg is sebesült, s mikor 1704 júniusában a gyulafehérvári országgyűlés Rákóczit erdélyi fejedelemmé választotta, elsőnek javasolta Rákóczi megválasztását. Ugyanekkor választják őt P^rdély főgenerálisává. Pekriné ezalatt Rabutin fogságában sínylődött. A Szeben környékén portyázó férje minden követ megmozgatott szabadulásáért, de Rabutin váltságdíjért sem volt hajlandó szabadon engedni. Csak 1704 novemberében szabadult. Rákóczi magáévá tette Pekriné szabadulásának ügyét. Ebben nagy része volt Bercsényinek is. Pekriné családjával Ózdon, Kutyfalván telepedett meg, de az erdélyi kuruc hadjárat változásai nemegyszer kimozdították őket is otthonukból; leginkább Besztercén húzódtak meg. 1705 novemberében, amikor Rákóczi hadai a szerencsétlen végű zsibói ütközetet elvesztették, elmenekült Pekri is, családjával Moldvába, Bukarestbe. Rákóczi ekkor Huszt várát jelöli ki Pekriék otthonául. S amikor Erdély megint kuruc kézbe került, Pekrit Erdély főparancsnokává, tábornaggyá nevezte ki. így lett Petrőczi Kata Szidónia Erdély első asszonya.

40 1700 november közepén, Pekri kérte Rákóczit, hogy az erdélyi főrendek családjait „szállíttatná ki Erdélyből Máramarosban". így került utolsó napjaiban Rákóczi Munkács vára melletti Szent-Miklósi kastélyába a Pekri család. Pekriné betegen is tovább forgatja a tollat. 1708-ban Lőcsén kiadja másik Arnd János fordítását. Lassan a betegség elhatalmasodott rajta. Az idegenben élés terhe, a bujdosás keserve és a szabadságharc hanyatlása nehezedett a huszti várban lelkére. Fájdalommal sóhajt fel: Vale haszontalan sok köny hullatásaim Vale szív emésztő gyakor sohajtásim Vale ti nektek is gyakor jaj mondásim Valét mondok néktek immár búsulásim.

41 A testi és lelki bántalmakat nehezen viseli. A búcsú után türelmetlenül várja a halált: Az Párkák fonala napjaimnak száma Valljon mikor szakad el Ki soha semmi jot, csak gyötrelmet s gondot Látok, és bús életemmel Vagyok megterhelve, mint ha világ terhe Nyomna ily szörnijüségel

42 A halál az élet terhétől 1708. október 21-én a Bereg megyei Szent-Miklóson 37 SZÁDECZKY 418. 38

II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. Fordította VAS ISTVÁN. Bp. 1951. 78. 39 A Kereszt nehéz terhe alatt elbágyadt szíveket élesztő jó illatú XII. liliom. Kolozsvár, 1705; Allb—12a lap. 40 A Pekri család sorsáról a Rákóczi szabadságharc alatt: THALY KÁLMÁN: Irodalom és művelődéstörténeti tudományok a Rákóczi-korból. Bp. 1885. 119—210. 41 HG 456. 42 HG 457.