Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Jenei Ferenc: Petrőczi Kata Szidónia

szabadította meg. A „ritka példájú és jó emlékezetit maga után hagyott" méltóságos asszonyt még ez év december 2-án Szent-Miklóson temették el.

43 A legszebb emléket róla, Rákóczihoz írott egyik levelében, Bercsényi Miklós állította. Még 1704. szeptember 29-én Pekri Lőrinc valamelyik helytelen cselekedetével kapcsolatban írta : „Pekrin valóban búsulok, noha ebségit nem tudom; de talán lehet oly reménység utolsó hozzája: felesége, ki regnál rajta, okos, jó asszony, s jó lelkű, s jó magyar, én tudom fordít rajta."

44 II. Petrőczi Kata Szidónia költeményeit olvasva, fel kell figyelnünk arra, hogy azokból szinte teljességgel hiányzik a mitológia. Hiába keressük a klasszikus latin költészetre utaló közhelyeket, melyek annyira jellemzik a kortárs írók műveit. Néhány tulajdonnév utal csak a klasszikus világra, azonban nem a kor kedvelt íróira mutatnak, hanem inkább a széphistóriák hőseire. Furcsáihatnánk ezt, hiszen a kor műveltségéhez hozzátartozott a klasszikus irodalom valamelyes ismerete. „Ovidius noster" minden olvasó ember asztalán kéznél volt, íróink is gyakran forgatták ; sorait, verseit idézni a mindennapi élet megszokott gyakorlata volt. És mégis, Petrőczi Kata Szidónia költészetéből a klasszikus latin írók ismeretének szinte semmi emléke sem tükröződik. Okát nevelésében kell keresnünk. Főuraink fiú gyermekei hosszabb vagy rövidebb ideig nyilvános iskolába is jártak. Költőnőnk fivérei például, Thököli Imrével együtt, az eperjesi evangélikus gimnáziumba.

45 A leányok azonban csak a házi lelkész, vagy udvari pap tanításával kezdették és azzal is fejezték be iskolás tanulásukat. Nyilvános iskolába nem mehettek. Olvasmányaik elsősorban a Biblia és egyéb ájtatossági könyvek voltak. Azonban a XVII. század vége felé haladva könyveik között felbukkannak, a széphistóriák mellett, Gyöngyösi István művei és a széppróza termékei is. Ha Petrőczi Kata Szidónia verseinek nóta-jelzéseit számba vesszük, látjuk, hogy ismerte Balassi, Rimay, Beniczky Péter és Nyéki Vörös Mátyás költeményeit és olvasta a kéziratos énekes könyvekben megőrzött verseket is. Ezekben az évtizedekben Balassi—Rimay Istenes énekeinek kiadásai egymást követik. Beniczky Péter Magyar Rithmusai, Nyéki Vörös Mátyás Tintinnabuluma egyformán keresett könyvek, ha Kolozsvárott, vagy Lőcsén jelentek is meg. És olvasott költő Zrínyi Miklós, az Adriai-tengernek Syrenaia nyomtatott példányai mellett ismertek írott másolatai is. És szívesen forgatták Gyöngyösi Istvánt. Kolozsvárott is olvashatta ezeket az írókat, de Vágbesztercén megtelepedve, Pekriné közvetlenebb kapcsolatba is kerülhetett írókkal. Két költőnővel, sógornőjével, Révai Erzsébettel és Rákóczi Erzsébettel érintkezett, s bizonyos, verseikkel is megismerkedhetett. Sógora volt Esterházi Pál nádor, ez a verselgető, ájtatossági könyveket író és bőkezűen kiadó, a legszebb értelemben mondott, főúri „dilettáns". Ismerhette Fülek főkapitányát Kohári Istvánt, hallhatott Balassa Bálint verseiről és olvashatta Gyöngyösi Murányi Venusát és Phoenix-ét is. De a főúri költők, írókon kívül nem csekély befolyása volt reá azoknak az evangélikus lelkészeknek, akik az 1680-as évek végén már visszaszállingóztak németországi száműzetésükből, akik a pietista írók műveivel, gondolatvilágával megismertették. 3 SZÁDECZKY 419. 44 Archívum Rákóczianum IV. köt. 159. — Petrőczi Kata Szidónia életrajzát és költészetét először THALY KÁLMÁN id. művében ismertette. Életrajzát: ANTALFFY ENDRE: Petrőczy Kata Szidónia élete és munkái. 1664—1708. Bp. 1903. Egybegyűjtött leveleit a közeljövőben rendezzük sajtó alá. 45

JENÉI FERENC: Petkó Zsigmond. Itk 1963. 592.