Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Baróti Dezső: Felvilágosodás és klasszicizmus
törését, ami ismét erősen az irodalmi művek külső és belső struktúrájára. És nem utolsósorban ő az egyik mozgatója a felvilágosodás egyik általános alkotói és vizsgálódási módszeréül tekinthető kritikai szellemnek és az olyan vele szorosan összefüggő esztétikai eljárásoknak, mint például az irónia, szatíra vagy a paródia. A felvilágosodás gazdag és nem egy vonatkozásában ellentmondásos gondolatvilágának másik jelentős megnyilatkozását a haladás emocionális elemekkel is erősen átitatott eszméjében ismerhetjük fel. Új, szintén egészen napjainkig ható fogalom ez is, legfeljebb arra utalhatnánk, hogy csírájában már az antik világban, az ókori materialistáknál felmerült. 17 A modern ember számára mégis kétségtelenül a felvilágosodás fedezte fel és kezdte el, immáron történelemalakító erővel megfogalmazni. „Régiek és Modernek" több fázisban lezajló vitája után, amelynek, mint ismeretes, az volt a konklúziója, hogy a modernek mindenben felette állnak azoknak, akiket az előző század örök mintaképeknek tekintett, egyre inkább a klasszikus eszmények rombolója és az új század tudatosan vállalt mozgatója lett és hamarosan a felvilágosodás egyéb nagy jelszavaival, a „sötétségen áttörő fénnyel", a természettel vagy a rációval azonosult. Bár egyesek csak az erkölcs és a művelődés világára korlátozták hatóerejét, leginkább mégis a társadalmi haladás fogalmával azonosították. így az emberi nem tökéletes, gátakat nem ismerő mozgási szabadságának lehetőségét és annak a felismerését hordozta magában, hogy az ember maga irányítja történelmét. Innen már csak egy lépés kellett odáig, hogy, amint ez Holbachnál, Condorcetnél történik, kifejezetten a politikai szabadság fogalmával olvadjon össze. A földi élet vízszintes síkján maradó, ennek jövője felé irányuló, a lehetőségek végtelenségét magában hordozó dinamikus mozgás ez is, egy sokfelé áradó, még a mindennapi tevékenységeket is irányító lelki energia felé, amelyet kizárólagosan emberi jellege miatt az Istenség irracionális túlvilága félé törő barokk, sem pedig a keresztény kontemplációval még közeli kapcsolatot tartó, mindenféle kitárolást elvető klasszicizmus sem ismerhetett. És egyben a felvilágosodás kritikai szellemének a kritika legfőbb eszközének, a rációnak egyik eszmei mozgatója. E tulajdonságával a kor alkotói módszereit, sőt formavilágát is közvetlenül befolyásolta és szintén a zárt, a klasszikus formák felbontása, s egy végtelenbe kitáruló kötetlenség irányába hatott. A felvilágosult ember előtt feltáruló szabad és a haladás irányába vezető végtelen tér egyben gazdag és változatos is. Amikor Diderot az Enciklopédia már a fentiekben is idézett bevezetésében azt írja, hogy „a művészetek és a tudományok egy ily általános szótárát úgy kell nézni, mint egy végtelen nagy mezőt, amelyet hegyek, síkok, sziklák, erdők, állatok borítanak s csupa oly tárgy, ami egy nagy táj változatosságát biztosítja" ]S , nemcsak a nagy mű tartalmát jelölte ki, egyben a felvilágosodás emberének egyik legjelentősebb alapélményét, a világ korlátokat nem ismerő változatos sokféleségének felismerését is belefogalmazza soraiba. A változatosságnak ez a korlátokat nem ismerő, szabad keresése ismét nem klasszikus tulajdonság, sőt filozófiai alapjait tekintve is határozott szakítást jelent a tizenhetedik század gondolkozásával. Descartes tanítása szerint a velünk született eszmékkel rendelkező lélek mindig gondolkozik, ezért állandóan biztos lehet létezésének tudatában, John Lockenak, a XVIII. század folyamán Európa-szerte nagyhatású filozófiája viszont már azt tanítja, hogy az ideák csak az érzékelésből születhetnek meg s hogy csak az így szerzett tapasztalat szüli az eszméket, a lélek tehát csak akkor él, amikor valamit érzékel és ezt az érzékelést reflexió követi. Mivel a 17 DELA VAILLE, JULES : Essais sur l'histoire de l'idée de progrès jusqu'à la fin du XVIII e siècle. Paris 1910. A kérdés magyar vonatkozásairól: ECKHARDT SÁNDOR: A francia forradalom eszméi Magyarországon. Bp. é. n. 18 A magyar szöveget GYERGYAI ALBERT idézett kiadásából vettük.
