Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Balkányi Enikő: Irodalmi kiállítások vándorúton

A JUBILÁRIS TOTTI ÁRPÁD-KIÁLLÍTÁS RÉSZLETE. (Anyagából állítottuk össze a vándorkiállítáEt) mának gyűjteményében esetleg található képekkel, szobrokkal, a tárgyhoz illő egykét tájképpel, eredeti metszettel stb. A helybeli lakosság érdekeltségét e téren fokozni lehet azzal is, hogy a kiállítás témájához kapcsolható — esetleg magángyűjtő tulajdonában levő — kéziratokat, kortörténeti dokumentumokat, ipar- és népművészeti tárgyakat illesztünk a tablók köré. Ezekhez a megoldásokhoz természetesen nélkülözhetetlen a hozzáértő irodalmi muzeológus előzetes alapos tájékozódása és a rendezésnél személyes, irányító jellegű közreműködése. A megnyitó ünnepségre meghívhatjuk a helybeli kultúrcsoportokat, iskolák énekkarait, ifjúsági szervezetek színjátszó-, előadó-csoportjait stb. A műsorba színvonalas művészi teljesítményeket a vidéki város, vagy község előadásban gyakorlott lakosainak, a városi színház tagjainak felléptét is beiktathatjuk. Külön kell említést tennünk arról a jelentékeny szerepről, amelyet a vándorkiállítások a magyar nyelv és irodalom tanításában játszhatnak. A vidék iskoláinak napjainkban is komoly gondja a szemléltetés. A fővárosi iskolák ma már mind rendszeresebben iktatják tervükbe az Irodalmi Múzeum állandó és időszaki kiállításainak megtekintését. A vidék iskolái számára — megfelelő szervezés mellett — a vándorkiállítások tölthetik be a szemléltetés rendkívül hasznos és fontos feladatát. A kisebb városok magyar szakos tanárai tartalmas és örömteljes órákat, mélyen megőrződő élményeket nyújthatnak tanítványaiknak, ha a városukba, községükbe érkező vándorkiállítást megmutatják nekik, esetleg egy-egy irodalmi órát a kiállítás helyiségé-