Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Balkányi Enikő: Irodalmi kiállítások vándorúton

IRODA MI KIÁLLÍTÁSOK BALKÁNYIENIKŐ — VÁNDORÚTON Az Irodalmi Múzeum a magyar irodalom emlékeit, haladó hagyományait — feladatának szellemében — egyre szélesebb körben hivatott megismertetni. Az intézmény működésének mintegy másfél évtizede alatt napjainkra fejlődésének oly stádiumába érkezett, amikor e feladat országos méretű, sőt országhatárainkon túllépő megvalósításának kérdését egyre konkrétebben veti fel, a kitűzött célhoz vezető eszközüket az útközben szerzett tapasztalatok alapján egyre határozottabban jelöli ki, s a feladat megoldásának módjait egyre árnyaltabban fogalmazza meg. Az irodalmi hagyományoknak hazánk területén történő ápolásában jelentékeny szerepet játszanak a helyi adottságok szerint létrehívott írói emlékházak, irodalmi emlékmúzeumok, emlékszobák, amelyek a falaik közt fennmaradt eredeti berendezésükkel, vagy állandó kiállításukkal felidézik a környék lakossága és az érdeklődő idegenek előtt a szóban forgó táj, kisváros, vagy falu jelentős irodalmi személyiségének munkásságát, helyi kapcsolatait. Szélesebb kört érintenek, és többféle lehetőséget aknázhatnak ki a városi múzeumok irodalmi vonatkozású kiállításai, s ezek közt is kiemelkedő szerepet töltenek be a városi múzeumok irodalmi anyagából épített állandó jellegű irodalmi tárlatok. Ilyen pl. a szegedi múzeum állandó irodalmi kiállítása, a balassagyarmati múzeumJYladách-szobája, s hasonló célzattal készült annakidején a nyíregyházi múzeum kiállításának irodalmi részlege is. A helyi irodalmi hagyományok ápolásának az említetteken kívül még sok más módja van. Ezek közül jól ismert pl. az írók emléktábláinak, szobrainak, síremlékének tervszerű gondozása, évfordulók alkalmával történő megkoszorúzása, az emlékhelyeken ünnepségek rendezése, vándorgyűlések szervezése stb. Egy-egy ilyen megmozdulás újra és újra friss színekkel élénkíti fel a múltnak az emlékezetben természetszerűen halványodó képeit. Az írósírok társadalmi úton szervezett ápolása, jubileumok alkalmával vidéki városokban rendezett irodalomtörténeti viták, előadások, művek magas színvonalú előadása, megzenésített versek felhangzása kitűnő (esetleg helybeli) művész, vagy helyi énekkarok előadásában, és még számos más lehetőség megragadása megmozgatja a közvetlenül érdekelt környék népét. Az aktív közreműködés és a megindított érzelmi folyamatok egyaránt mély és sokoldalú hatást gyakorolnak a lakosság szellemi fejlődésére, tudatának alakulására. Gondoljunk csak egy-egy olyan eseménysorozatra, amilyen pl. Tapolcán zajlott le az 1963-as Batsányi-évforduló alkalmával. Valóban lebilincselő és emlékezetes