Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Sára Péter: Tájélmény Ady költészetében
Most sírni, nyögni nem merek én, Paris dalol, dalol. Már sziszeg, dohog a vonat, Még itt van Paris a szívemen S elránt az alkonyat. (A Gare de VEst-en) És a csodálatos város muzsikás alkonyi hangulatát Ady még Pesten is felidézte: Ott: ring lelkem muzsikás alkony Szent zsivaján írta a költő Párizsra gondolva A Szajna partján e. versében. Az áporodott magyar világból űzötten, gyalázottan menekülő költő mélyről feltörő indulatában, nagy szerelmi hevületében nevezte Párizst az ő Bakonyának. A vers lényegében belső érzelmi, gondolati ihletésű drámai vallomás, de a szimbolikus jelentésű képek mögött Ady személyes élményei is felderengenek. A nagyváros hatalmas forgataga, a rengeteg ember látványa bizonyára jelentős ösztönzést adhatott Adynak a vers megírásához. Ezt az élményt egyébként szimbólumba tömörítve magában a versben is kifejezte: Megállok lihegve: Paris, Paris, Ember-sűrűs, gigászi vadon. (Paris az én Bakonyom) Párizs csodálatos látványa, hatalmas életritmusa lenyűgözte a költőt, de A nyári délutánok c. verse jelzi, hogy az élet és a halál összetartozó egységét talán éppen itt érezhette a legintenzívebben. Még a város káprázatosan szép nyárdélutáni panorámájából is a halál közelségét olvasta ki. Járunk bolond ul és ittasan Nagyvárosi utcákon égve, Fekete, szigorú vonalak Rajzolódnak a nyári Égre. A város árnyas és remegő, Ezer tornya, kéménye, karja Úgy mered a csókos Ég felé, Mikéntha ölelni akarna. Mint zavarodott szerelmesek, Pírral s pihegve szemben állnak Az Ég s a Város. Szívük dobog Vad ritmusára a Halálnak. A Parisban járt az Ősz c. verséből a szimbolikus mondanivaló ellenére is könnyen kiolvashatjuk a verset kiváltó konkrét élményt, hiszen Ady ezt az élményét úgy írta meg, hogy még a hetyet és az évszakot is pontosan megjelölte. Érdemes felfigyelni arra, amikor Adyt az élmény teljesen hatalmába keríti, a költeményben nemcsak a látványt részletezi, hanem az azzal kapcsolatos auditív élményeit is felidézi, így például e versből nemcsak a fákkal szegélyezett Bid' Mich' kánikulai hangulatát fejezi ki, hanem szinte halljuk és érezzük azt a szelet, amely végig söpört az úton és lefújta a fákról a fonnyadt, száraz leveleket: Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek.
