Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Sára Péter: Tájélmény Ady költészetében

a közelgő világháború borzalmait előre érző költő 1914-ben egynyári éjszakán szokatlanul éles megvilágításban pillantotta meg az érmindszenti református templom fehér tornyát és kimutathatóan ez a különös látvány adta Adynak a vers alapötletét és erre építette azután a költeménynek szinte minden gondolatát. A verset kiváltó konkrét élményt a költő így adja vissza: Faluja nyár-éji csöndjéből Fehéren, aggódva kibámul A torony Áll, remeg és bámul a torony Megbabonázva. Az Ég csodálatos felhői A Holdat rejtegetve úsznak S a torony A Holdnak köszön, e mennyei, Bölcs omnibusznak. Egy ugyancsak éjszakai élményének hatása alatt írta meg a Kocsi-út az éjszakában c. költeményét is. Ady 1909 július végén hosszabb klinikai kezelés után utazott Kolozsvárról Érdmindszentre. A távoli állomástól szokása szerint szekéren tette meg az utat hazáig. Ennek az éjszakai utazásnak a különös hangulata ihlette a vers megírására, amelyből tisztán kivehető, hogy nemcsak az éjszakai látvány, hanem a szekér nyikorgó tengelyének hangja is inspirálta a költőt. Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jaj-szó szállna, Az előzőkkel több vonatkozásban rokonságot mutat A távoli szekerek c. költeménye is, amelyben Ady egy nyugtalan, álmatlan éjszakájának vizuális és auditív élményeit egészen közvetlenül adja viszsa. A költemény visszatérő refrénje alapján arra következtethetünk, hogy Ady versetindító élménye a köves országúton haladó szekerek zörgése, nyikorgása lehetett. Ez a messzehangzó, szüntelen kocsizörgés nem hagyta aludni a költőt, és arra késztette, hogy figyelje a külvilágot. S amit Ady akkor látott, észlelt, egészen pontosan leírta a versben úgy, hogy az egyes versszakok változó képeivel még az idő múlását is ki tudta fejezni. E képek alapján pontosan megállapíthatjuk, hogy Ady ezt az álmatlan éjszakáját nem falun, hanem egy vidéki kisváros valamelyik forgalmas útjához közeleső házban töltötte el. (Ady Lajos szerint a költő ezt a nevezetes éjszakáját Nagykárolyban egy szállodában kínlódta végig.) A költő rendszerint fáradtan, betegen érkezett Érdmindszentre, ahol a falu nyugalma, az erőt, a megújulást hirdető természet tavaszi panorámája nemegyszer kerítette hatalmába. Egy kora tavaszi látványát csodálatosan szép, festőién színes képekben így adja vissza: Pufók felhők, dalos fuvalmak, Foltos fény-mezők a mezőkön, Kínok a szívben. 0 jön, ő jön, A szent Tavasz. Ideragyognak Messze szivek és messze faluk. Múltból az ember s szántott kertből Kukacot kapar a tyúk. (Tavasz a faluban)