Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Sára Péter: Tájélmény Ady költészetében

Kék hegyek ködje omlik ide, Hóharmatos a tarka avar, Hideg ez a sík, fátyolos arcú. Átgázolom a ködtakarót. Csönd. Károgó varjak csapata száll, De néma, de csöndes az avar. A köd kavargott rám ült, befedett, Átokzsivaj zúgott az avaron: Ezekből a valóságot tükröző konkrét képekből az is kiérezhető, hogy a vers mondanivalóját is a misztikus hangulatú, ködös, lehangoló őszi táj látványa váltotta ki a költőből, aki közvetlenül a látott valóságot egyszerű megszemélyesítéssel növelte szimbólummá. Ismeretes, hogy Ady híres költő korában sem szakadt el teljesen szülőföldjétől. Érdmindszentre hosszabb-rövidebb időre újra és újra visszatért. Rengeteg verse keletkezett itt. Innen való élményei szinte az egész költészetét átszőtték. Több mint 30 versében találunk olyan részleteket, amelyek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Adyt az otthoni táj látványa újra meg újra megihlette. írt verset az új Ady-házról (Kis, falusi ház). Virágokkal és veteményekkel borított kertjükről több versében is képet rajzolt (Fedjük be a rózsát, Nagy sírkertet mérünk, Oszi, forró virág-halmon). Az ablakából látható érmindszenti temető nyomasztó látványából született meg a Közel a temetőhöz c. költeménye, amelyben Ady a verset kiváltó konkrét élményét így adja vissza : Kis temető a falu alján, Olyan szelíd s mégis merész : Holdas éjen szemembe néz. Alszik a falu, én virrasztok, Nézem, nézem a temetőt : Itt van az ablakom előtt. Ugyancsak az érmindszenti temetővel kapcsolatos élményét fejezi ki a Válogatás a temetőben c. versében is, amelynek nagyszerű költői képei reálisan adják vissza a temető borzongató őszi hangulatát. Ebben a versében egyébként arra is találunk utalást, hogy Ady nagyon szerette a széllel, viharral, idővel dacoló fákat. Egy-egy jellegzetes fa látványa gyakran lenyűgözte és versre ihlette. így került versbe egy öreg érmindszenti fűzfa is (Egy régi-régi fűz), amely a magányos költő tragikus sorsát is kitűnően szimbolizálta. Ugyancsak közvetlen élményre utalnak az Érmindszenten írott Vihar és fa, valamint A tavaszi viharban c. költeményei is. Verseiben gyakran találunk utalást közvetlenül magára a falura is. Néha ez az utalás csak általános, olykor azonban egészen konkrét és részletező. A Séta bölcsőhelyem körül c. versében például már valósággal térképszerűen vázolja fel faluját és így idézi fel Léda felejthetetlen látogatásának az emlékét. Ismeretes, hogy Ady rossz alvó volt és otthon is gyakran töltötte el éjszakáit álmatlanul. Ablakából nem egy esetben figyelte az éjszaka különös világát, amelynek sejtelmes árnyai, különös hangjai a költő lelkében is visszhangra találtak. Ezt példázza A halál lovai is. De akadnak olyan költeményei is, amelyek keletkezésében egy-egy konkrét éjszakai élményének döntő szerepe volt. Ezek közül talán a legjelentősebb a Torony az éjszakában, amelyben egészen közvetlenül fejeződik ki, hogy