Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz

amikor Az elveszett alkotmány\mn leírja az alvilági találkozást. Nem Odisszeusz, hanem Aeneas alvilágjárását mutatja be — komikus formában. Az elveszett alkotmány ötödik énekében Rák Bende is apjával találkozik, mint Aeneas Anchisesszel, csakhogy Vergiliusnál ez fenséges, Aranynál pedig komikus jelenet. De Arany attól sem riad vissza, hogy a római költőket megnevezze, és személy szerint is megcsipkedje. Az ötödik énekben csata jelenetet ír le Vergilius és Ovidius ironikus magasztalása val:

7 Huj, beh nagy öldöklés lőn most! maga Virgilius sem Győzné sorra beszélni : ki ölt ? kit î s hányszor? e lármás Összekavargásban : sem Ovid, bár ő a regényes Actaeon ebeit mind sorra le tudja nevezni. Győzött a népies költő, aki háttérbe szorította az eredetiség híján szűkölködő műköltészetet. Most már lehet pályázni népies elbeszélő költeménnyel abban a Kisfaludy Társaságban, amelynek legfőbb programja éppen a népiesség. A Toldi a népies költőt teljes fegyverzetében mutatja be. Az elbeszélő költemény mondanivalója, forrásai, mintái, szerkezete, stílusa, verselése és nyelve a népköltészetben gyökerezik. Ilyen elbeszélő művészettel már meg lehet kísérelni a népi eposz megalkotását is! A Toldi mondanivalója sokrétű, itt csak néhány olyan elemét vizsgáljuk, melynek nyomát a hun trilógiában is feltaláljuk. Érdemes a figyelmet felhívni arra a párhuzamra, amely Toldi Miklós és Etele felemelkedésében mutatkozik meg. Mindketten erejüknek és bátorságuknak köszönhetik sikerüket. Másfelől az erkölcsi konfliktus is jellemző. Mindkét hős hirtelen haragú s ezért gyilkosságba (sőt, Etele testvérgyilkosságba) keveredik. Miklós jóváteszi bűnét — Etele birodalma széthull, mert a hun király egy hibáján nem tudott úrrá lenni. Milyen szívesen foglalkozott Arany a Toldi forrásaival, melyeknek egy része gyermekkori emléke, másik pedig kedves olvasmánya volt, s mennyit küzdött, míg a hun trilógia számára mondai emlékek után kutatott ! Történeti vagy népköltési forrás nélkül nem tudott alkotni, s ugyan hol talált volna eredeti népmondát Attiláról ? A Toldi szerkezete arányaival, párhuzamos és ellentétes szakaszainak összekapcsolásával és fokozatos felépítésével olyan minta, amelyet Arany maga követ elsősorban. A stílus és a nyelv tősgyökeresen népi, Arany később tudatosan tér át irodalmibb nyelvhasználatra, majd a naiv tónust az archaikussal keveri. A Toldi estéjének humoros emberábrázolását is feltaláljuk a hun eposzokban. Az emberi sors számos kérdése; az élet célja az öregség, az elmúlás és a borongás végigvonul ezeken a költeményeken. Arany a népköltészet hagyományát követi, amikor epikájában a főszereplők jellemvonásait eszményíti, testi-lelki tulajdonságaikat „nagyítja", ezzel szemben a mellékszereplők komikus vonásait emeli ki. Jól ismerjük a népmesék hősét és mellette a ravasz intrikust vagy a naiv útitársat. A mese főszereplője eszményített, mellékszereplője pedig gyakran komikus figura. Ezek az alakok nem ismeretlenek a műköltészetben sem, hiszen Csongor és Balga ugyanezt az ellentétet személyesíti meg. Jókai regényeiben számos példáját találjuk a fő- és mellékszereplők ilyen szembeállításának. A főszereplők komoly és a mellékalakok komikus felléptetése a hangnem változatosságát biztosítja, és olyan groteszk hatást teremt, amely nem idegen a széphistóriák előadásmódjától sem. ' Az elveszett alkotmány, V. ének.