Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Mezősi Károly: Petőfi „Visegrád táján” c. verséhez

„régenten Magas Várnak is neveztetett" Visegrádnak „méltán fájlalta romlását"' a XVIII. sz-i történetíró, Timon Sámuel.

10 Petőfi 1845 tavaszán (április—június) tett felvidéki utazása alkalmával, Sáros romjával kapcsolatban írta: „Dehogy mulasztanám el: valami romot megtekinteni, ha csak szerét ejthetem. Olly jól esik ott szívnom a dicső lovagkor levegőjét, mellyben születnem kellett volna igazság szerint. En a tollat meglehetősen forgatom, de úgy érzem, nagyobb hivatásom lett volna a kardviselésre, mire, fájdalom, későn születtem." E várról mint „Rákóczy egykori fészkéről" emlékezik meg, Váraljáról pedig azt jegyezte fel: „egykor bíboros termében született Zápolya."

11 Kétségtelen, hogy Petőfi a „dicső lovagkoron" ekkor is azokat a századokat értette, amikor a várak a szabadságvédelmezői voltak az idegen elnyomással szemben. Rákócziban látta legnagyobb történelmi hősünket. A „kiskirály" Csák Mátét is bizonyára az idegen trónkövetelőkkel szemben fellépő nemzeti hősként kívánta bemutatni tervezett eposzában. Váralja nevezetességét még abban látta ekkor, hogy ennek „bíboros termében" született a későbbi nemzeti király, Zápolya János. Felháborodva látta, és „kimondhatatlan harag" fogta el, hogy Fülek várának falaiból már az utcákat töltik fel, „ . . . hogy amely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak."

12 Kétségtelen, hogy a Visegrád táján c. versben jelentkező romantikus merengés az Úti jegyzetek szemléletével mutat fel közeli rokonságot, amikor a költő Salgó váráról pl. ezt írja: „.Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt." A két nemzeti királyban: Mátyásban és Zápolyában Petőfi ekkor még nem azt a monarchát látta, akikkel a „.szolgaság képei'" éppúgy kapcsolódnak, mint az idegen dinasztiákkal. Fontos megismernünk, hogy mikor jutott el Petőfi ahhoz a később nyíltan kifejezett és hangoztatott republikánus szemlélethez, amely már nem tesz különbséget nemzeti és idegen király között. Ehhez éppen a Visegrád táján c. vers írásának és megrövidítésének idejére vonatkozó vizsgálódás és megállapítások nyújtanak lehetőséget. A vers keletkezésének helye és ideje Az, hogy Petőfi hol irta Visegrád táján c. versét, a felvetett probléma szempontjából érdektelen. Minthogy azonban erről is vita folyt, s a keletkezés helye a vers írásának idejével szorosan összefügg, az ezzel kapcsolatos problémákra is ki kell térnünk. 10 Magyarra fordítva, a disztichonban írt elégia így hangzik : Nézd Visegrád születését s halálát és ínondod : Emberek lerombolák, bár istenek alkották. Petőfi Vályi András: Magyar országnak leírása, Budán, 1799-ben megjelent leïikona III. kötetéből olvasta Visegrádi leírását (639—664. 1.), ebben a fenti idézetet. A várhoz fűződő történelmi eseményeket Vályi így említi: „Siralmassá tette vígságát Szák, ki a Királyi Házat véletlenül akará kiölni: de vakmerősége torkára forrott, és érette példásai* meg is büntettetett. . . Zsigmond Király alatt allyasodott fénye Visegrádnak; felemelkedett ellenben Korvinus Mátyás alatt, a ki azt példa nélkül való királyi drágaságokkal felékesítette, a mint Oláh Miklós előadta vala, s méltán nevezte földi Paradicsomnak." Petőfi a magyarországi várakról készített jegyzeteit valószínűleg 1839-ben, Ostffyasszonyfán írta. Az Orlay őrizetében volt kézirat idővel elkallódott, Havas Adolf: Petőfi összes művei nyomán jegyzetekkel ellátva közli a PÖM. V. 151—159. és 244—246.1. 11 Üti jegyzetek, PÖM. V. 22—23. 1. 12 Uo. 23.1.