Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Mezősi Károly: Petőfi „Visegrád táján” c. verséhez

Még feltűnőbb jelenség, hogy Összes költeményei 1847. és 1848. évi kiadásaiból Petőfi Visegrád táján c. versét teljesen kihagyta. A költemény hosszabb ideig ismeretlen is volt, mígnem Török Károly 1874-ben a Versek 1845. évi kiadásából „felelevenítette", közölve az itt megjelent két versszakot.

3 Hamarosan Péchy Imre arra is felhívta a figyelmet, hogy a vers már a Pesti Divatlap 1845-i évfolyamában megjelent.

4 Vitába szállt Török Károlynak a vers keletkezési helyére vonatkozó véleményével, az elhagyott első versszak problémáját azonban nem érintették. Ferenczi Zoltán filológus alapossággal foglalkozott a Visegrád táján c. költemény írásának helyével és idejével — erre később még visszatérünk —, s magyarázatot keresett arra is, hogy mi késztethette a költőt előbb az első versszak elhagyására, majd miért „nem kegyelmezett" az egész versnek, miért nem vette fel Összes költeményei közé.

5 A vers lerövidítését Perenczi egyszerűen szerkesztési és költészettani kérdésnek tekintette, miként e rövid megjegyzéséből láthatjuk: „Mindenesetre érdekes, hogy a nem oda tartozó s a hangulatot és epigrammatikus élt rontó első szakot elhagyta a Versek II-ben." — Hogy miért vélte az első versszakot „nem oda tartozó"-nak, s miért látta ezt „hangulatot és epigrammatikus élt rontó"-nak, arra nem adott magyarázatot. Az Összes költemények gyűjteményeibe Perenczi szerint e versét Petőfi azért nem vette fel, mert a Pesti Divatlap 1845. jan. 23-i számában egy hasonló témájú költői ,.beszély" jelent meg, Adorján Boldizsártól A visegrádi apród c. vers, és Petőfi „utóbb, talán mert maga is rájött az alapeszme érintett rokonságára", gyűjteményes köteteiből kihagyta a maga kis költeményét.

0 Esztétikai okra vezette vissza a lerövidítést Rexa Dezső is, ezt írván: „És a vers valóban művészibb lett a törlés által."

7 Minthogy az irodalomban gyakran feldolgozott témáról Petőfinek egészen más vers-koncepciója született, mint Adorján Boldizsár elbeszélő költeménye, nem oszthatjuk Ferenczinek azt a véleményét, hogy Petőfit az ,.alap-idea" egyezése késztette volna a saját verse eltüntetésére. — Adorján Boldizsár főképp a rom leírásával és az enyészet gondolatával foglalkozik; elmúlt a királyi udvar egykori zajos élete, a bástyák kőtörmelékké váltak : A termekben, melyek már nincsenek, Nagy erények, nagy bűnök keltenek . . . 3 Fővárosi Lapok 1874. jan. 16-i sz., Petőfi egy pár elfeledett verse c. cikkében. 4 Reform, 1874. jan. 20-i sz., Még valami Petőfi elfeledett verseiről c. cikkében. — Péchy utalásai pontatlanok, amikor azt írja: „a Pesti Divatlap 1845. évfolyam augusztus-szeptemberi számai valamelyikében" jelent meg a Visegrád táján c. vers, a közölt versek sorrendjében is tévedett. Megszívlelendő viszont, amit a korabeli lapokban Petőfiről megjelent kortárs-emlékezésekről írt: „sok tollforgató legény vétkezett az ő rovására..." 5 „Visegrád táján" c. költeményhez c. cikkében, Petőfi-Múzeum 1894. évf. 28. 1. 6 Perenczi összehasonlításul idézi is Adorján Boldizsár verséből e részletet : „Közöttök még sokszor — úgymond a hír — Zách Klára szűz, megbántott lelke sír, S Felicziánnak véres árnya jár, Melly még engesztelő boszura vár." Ez az a „valószínű párhuzamos hely", amely miatt Petőfi „talán" a maga versét kihagyta Összes költeményei kiadványaiból. Ferenczi természetesen nem tételez fel Petőfi részéről valami tudatos átvételt, hanem azt, hogy „ez az ingerálás teljesen öntudatlan volt s talán a költő maga sem bírt volna számot adni róla." 7 Petőfi és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, 1922—23, 34. 1.