Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

SÁRA PÉTER: Margita élni akar

E regényben még én sem én vagyok S igaz csupán e furcsa mese lelke, Valaki, ki tán én is lehetek, Ő helyét, nőjét soha meg nem lelte S el-össze-vétve nőt és küldetést, Kort s önmagát, a vélt-hős korcsinálót, Hogy Margita száját nem érte szája, Most vén, bibliás szájjal fut utána. Ám nem hazugság, szentebbnél igaz, Csak testekből kiöltözött ez ének S ha valakinek szólhat egyenest, Szól a frissült magyarok Istenének. Itt szeretném megjegyezni, hogy amíg Ady a Margita-szimbólumot fogalmak, személyek összekapcsolásával, sűrítéssel alkotta meg, addig saját személyét kettős alakban szerepelteti a történetben. Nemcsak első személyben beszél önmagáról, hanem Ottokár, a festő alakja mögött is ő rejtőzködik, figurájában saját költői énjét szimbolizálta. „Piktorom, kivel majdnem egy-az voltam" vallotta maga a költő. Tehát Ottokár alakjában elsősorban Adyt kell keresnünk. Bölöninek viszont annyiban igaza lehet, hogy azok a modern, tehetséges, fiatal magyar festők is inspirálhatták, akikkel Párizsban találkozott és barátkozott. Véleményem szerint azonban Ady csak foglalkozásuk nevét öltötte önmagára. Ez egyébként az egész mű értelmezéséből is világosan kiderül. Teljesen más a helyzet György úrral, a jogásszal, akiben egészen könnyen barátját, harcostársát Bölöni Györgyöt ismerhetjük fel. Neki állított ebben a művében felejthetetlen emléket, mert benne a történelmi magyarság legértékesebb típusát látta megtestesülve. György volt az a típusú úrmagyar, Kit ha a sorsok kultúrába löknek, Egyenesen és túlzón rokona a francia Égalité Fülöpnek. Mikor az ilyen szenten ittasul, Még a forradalmas zsidónál is jobb. Nem sok örömös történt e hazában Akkor sem, de György hitt ós izgult bátran. A zavaró körülmények ellenére Ady tovább folytatta kétsíkú vallomását. A kor történeti menetébe Vészi Margit asszony története is belefért. A házasságot követő néhány hónap után Vészi Margit is elhagyta az urát, Ady hite szerint olyan szándékkal, mint az önálló gazdasági politikát csinálni akaró koalíciós magyar parlament Bécset. A két történet még időben is egybeesik. A Margita írótolla pihent S az élete is pihent egyelőre. Később pedig dajkálta gyermekét, Regénytelen polgár-regényét szőve S már odahagyta akkor az urát Hogy e silány asszony-adót lerótta S újból az lett, mint sokszor levitézlett Hungáriánk: csodálatosan szép lett. S példájával mostan is rejtélyt oldott: így folytak volt szép hazánkban a dolgok.