Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

SÁRA PÉTER: Margita élni akar

„MARGITA ÉLNI AKAR" SÁRA PÉTER Ady legnagyobb lélegzetű költői alkotását mindmáig alig méltatták. Még legközvetlenebb barátai is többnyire értetlenül álltak e művel szemben. A költő szándékát, mondanivalóját alig értették, szimbólumait nem tudták megfejteni. A mű lényegének értelmezése helyett inkább a valóság közvetlen vonatkozásait keresték. így került a „Margita élni akar" már első megjelenésekor irodalmi érdeklődés helyett a sekélyes pletyka ingoványos területére. Erre utal Bölöni György is könyvében:

1 „Amikor verses regénye megindult a Nyugatban, egymást érték a találgatások a névvel nevezett személyek valódiságának kikutatása iránt. . . gyorsan figyelmeztették, hogy igyekezzék írásának kevésbbé reális és felismerhető jelíeget adni egyes életepizódokról, mert a város tele van találgatásokkal és egyben sértődöttségekkel. . ." Különösen érdekes dokumentumot közöl Lengyel Géza Adyról szóló könyvében.

2 Itt teszi közzé Vészi Margit 1955. febr. 2-án kelt érdekes vallomásokat tartalmazó levelét: „A naplóm hosszasan írta le, hogyan kaptam postán berlini atelier-mben a Nyugatnak azt a számát, amiben a Margita első folytatása megjelent, hogyan ámultam el azon, hogy hét év után ez az ajánlás elmondja, amit nem sejtettem : majdnem szerelemreváltan gondolt valaha rám Ady. De rosszat is sejtettem ugyanekkor, mert már az elején érezhető volt, hogy Molnár lesz egyik főszereplője az eposznak és nem fog vele jól bánni a volt »barát« és segítőtárs. Ez volt ugyanis a múltban egyik oka annak, hogy Adyban nem tudtam bízni : jól tudtam, hogy nem szereti, sőt lenézi Molnárt, ebből nem csinált titkot, csúnyán szokott róla beszélni. A Margitától, őszintén szólva megijedtem, mert ha még olyan hízelgő is lehetett volna számomra az a szerep, amit nekem szánt benne Ady, azért sértette az ízlésemet, hogy például ilyesmi fordul elő benne, mint »Hungaria«, ha blaszfémnak is hallik, és nem szerettem soha a magánéletemet a nyilvánosság elé teregetni, akárha Julikává változtattak is. (Célzás Molnár Ferenc nagysikerű darabjának, a „Liliom"-nak nőalakjára.) De még jobban megijedt Molnár, és ez a rész az, amit eddig nem írhatott meg senki, úgy tudom. Már nem 1 BÖLÖNI GYÖRGY: Az igazi Ady. Paris, 1934. 2 LENGYEL GÉZA : Ady a műhelyben. Bp., Szépirodalmi Kiadó 1957. e 81