Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai
szíveket először tűzbe s annakutána elragadtatásba hozzák." És amikor azt írja róla, hogy ,,belső indulataid mosolyognak ajkidon; szívednek édes érzései fénylenek szemedből", egy pillanatra már-már azt hisszük, hogy a bájos lányka rendelkezik is ,,édes érzései "-vei, néhány oldallal odébb azonban felvilágosodásunk atyja is kénytelen rezignáltán tudomásul venni azt a minálunk ekkortájt még általánosnak látszó helyzetet, mely szerint ,,úgy gondolkoznak sok szülék, hogy az életnek tapasztalása s történeti őket az oly dolgoknak esmerésébe már nagyobb világosságot hozván, gyermekek szívének tárgyát csalattatás nélkül választhatják ... s nem is lehet ellenük egész vádolást e részben tenni . . ." 20 Bessenyei, úgy látszik, különben is csak lassankint szakadt el otthoni, kálvinista gyökerű puritanizmusától. Az „Agis tragédiája" még mindenesetre erősen férfiközpontú világot mutat meg, sőt annak a hagyományos felfogásnak is hangot ad, mely szerint a szerelem gyengíti a hősi erényeket. Agis és Kleombrotes hitvesei szintén a ,,nagy lelkek" közé tartoznak, „vitézi tűz", „kemény szív" jellemzi őket, annak a dicsőség és a virtus antik közhelyeiből táplálkozó sztoikus eszménynek a megtestesítői, amellyel Corneille tragédiáiban találkozunk. Hasonlítanak tehát Gyöngyösi asszonyaira, ők is a feudalizmusnak abból az an ti erotikus világából valók, amely a nőkben csak a férfias virtusokat becsüli, de a típusnak szinte már emberfeletti erényekkel rendelkező, különben is tisztább, következetesebb és bonyolultabb képviselői, mint a Murányi Vénusz, aki csak szerény vidéki rokonnak tűnik fel mellettük. Bessenyei, mint ismeretes, becsülte Gyöngyösit, tanult tőle, tragédiáinak gazdagabb világa, árnyaltabb lelkiéletű hősei azonban közvetlen francia inspirációról vallanak, bár valahogyan a magyar nemesi házaknak azzal a puritán asszonytípusával is rokonok, amely „kímél, rendel, oktat, vezérel házában" s amelynek „okosságát, nyájasságát és tsendes méltóságát" az egyetlen ékességét gyermekeiben látó „nemes Cornéliá"-hoz hasonlítva később majd példaképp idézi fel az élete alkonyán írt „A természet világa" döcögő soraiban. 21 A szeretettel megfestett portré azonban inkább csak gyermekkori emlékekből, talán épp az édesanyja képéből mint teljes lelki azonosulásból született meg, hiszen az igazi nőideáljának vonásait sommázó Tomirist, akit a „Tarimenes utazásá"-nak magához Bessenyeihez hasonlító hőse, majd a felvilágosult udvar fényéből hoz haza a provinciális Menedia országába, a hagyományos itthoni nőtípustól való fokozatos eltávolodás jegyében rajzolja meg. Az indokolatlanul ,, Agis tragédiája" árnyékába szorított „Buda tragédiája" már egy jelentős lépést tesz a heroikus szerelemkoncepciótól való elszakadás irányába. Budát és jegyesét Emeziát, akárcsak Corneille utolsó tragédiája a "Surena" hőseit, a szenvedélyes szerelem, sőt a szerelem és a halál azonosságának végzetes légköre veszi körül, s ez annyira rabul ejti egész személyiségüket, hogy semmit sem tesznek a mindkettejük életét fenyegető uralkodói önkény és udvari intrikák ellen. 22 Már az első jelenetben a végzetes, a szenvedélyes szerelem világába lépünk be. 23 A lázadás és ellenállás virtusának ilyen teljes feladását a klasszikus tragédiák értékrendszerében nem lehetett tovább folytatni s csak természetes, hogy a felvilágosodás eszméivel ismerkedő Bessenyeinek a hazulról hozott 20 BESSENYEI GYÖRGY: Anyai oktatás. Sajtó alá rendezte Sebestyén Erzsébet. Bp., 1932. Magyar Irodalmi Ritkaságok. 15. " BESSENYEI GYÖRGY: A természet világa vagy a józan okosság. Kiadta Bokor János. Bp., 1898. 22 Erről 1. GYÖRY JÁNOS i. m. 23 BESSENYEI GYÖRGY: Buda tragédiája. Pest, 1773.
