Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai

BESSENYEI GYÖRGY BÉCSI DÁMÁK TÁRSASÁGÁBAN heroikus illúziók szétrombolásával párhuzamosan (bizonyos mértékig már az „Agis tragódiájá"-ban is ez történik), a halálra szánt férfiak és nők tragikus világával is szakítania kell. Ez valóban így lesz : a tragikus szerelmek világát egy új, filozófiai rendszeréhez hasonlóan felvilágosult koncepció kezdi elfoglalni nála. Az eltávolodás semmi esetre sem volt gyors és könnyű. Az egyéb vonatkozásokban már határozott felvilágosult gondolatokkal telített ,,Magyar néző"ben, amikor arra a kérdésre keres választ, „honnan van, hogy az asszonyok nem okosodnak", az alábbi, konzervatív nemesúrra valló feleletet adja: „Jegyezd meg, hogy akármennyit tudnának és tanulnának is asszonyaink, de soha a gyermekszülést, öltöztetést, szolgálókkal, szakácsokkal, dajkákkal, sütőasszonyokkal való bánást le nem vetkezhetnék magokról, pedig a mély filozófia ezek közt a dolgok közt igen meg szokott hígulni. Nékem ugyan úgy látszik, hogy az asszonyok egy szép szemet, magas, egyenes, jól elrendelt termetet, rendes ajkakat, akár a részünkről, akár a magok részire nem adnak Plato minden filozófiájáért." Ugyanebből az érdekes szakaszból mintha az is kiderülne, hogy a nok intellektuális képességeiről kialakított szkeptikus véleménye mögött személyes sérelmek egész sorozata húzódhatott meg: „Eleget akartam volna csupa észért, filozófiáért szerettetni asszonyainktól", írja ugyanott, „megizzadtam néha, úgy elokosodtam, mikor már hízelkedni kezdtem magamnak, hogy megnyeretett csupán az eszemtül; csak megszólal mo-