Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból

lehet tűröm a' távol-lét terhét, meltyre ugy is magam határoztam el magamat. Valódi örömeim ugyan nekem sincsenek, de azt ne is igényelje az ember hogy állandóan örömökben éljen ; minek illyent kívánni ? — Csak meglegyen az ember, elég az is. — Előre tudom, hogy Pozsonban, nálad nélkül, valódi örömeim nem igen lesznek, 's azért azzal kell nyugtatnom magamat, hogy legalább olly mozgalmak' közepette élek, mik minden csak egy kissé jóravaló embert is érdekelnek. — Ugy beszélik, mi szerint Pünkösdkor egy héti szünet lesz. Ha ez igaz, akkor nagy vágyam van Pestre menni, hogy téged láthassalak. — Az Athenaeumot legjobb lesz, ha hozzád küldendi Bajza. Te szives leszesz nekem félre tenni. — Vörösmartyné jóságát, mi szerint czigarróimat megszámlálá, igen köszönöm. Vagy-e gyakran nálok ? írj felölök sokat szivem. Én neked ezentúl gyakrabban fogok irni, eddig jöveteled reménye miatt nem tevém. Mikor lehet, írj te is gyakran és lassan, hogy irás közben ki ne hevülj. Inkább többszer ülj hozzá, mint egyszerre belefáradj. Ugy, ugy édes Marim, fogj az olvasáshoz 's légy gyakran a' szabadban. Edes atyádat e' mai napon örömmel várom. Tőle is fogok rólad hallani. Márnádnak kezeit csókolom. Testvéreidet 's a' sógorságot melegen üdvözlöm. Téged ölellek, csókollak számtalanszor, állandóan hived: Pozson. 29 Maj. 1843. Sándor