Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból

Vachott Sándor — Csapó Máriának. — Pozsony, 1843. máj. 30. — Jelzete: V. lev. — V. 1159/6. Édesem, Nehogy lemenetelemmel váratlanul, amúgy franciásan lepjelek meg; inkább szeretvén a' dolgok nyuglmasb folyamát, megírom biz' én előre, hogy a' pénteki gőzössel Pestre megyek. Vettem tegnap ismét kedves soraidat. Most nem felelek tartalmára, nem sokára ugy is élőszóval tehetem ezt. No hiszen előre képzelem, mennyi sok mondani valója lesz az én kis feleségemnek. Csak ugy fúrja az oldal-bordácskáidat. — Édes ajkaid csak ugy őrlik majd a szót! — Bevégzem soraimat, 's megyek a' duna-partra, ösmerőst, ki a' mai gőzössel utaznék — keresni; hogy még holnap megkaphasd levelemet. Ha nem találok akkor postán veended valamivel későbben. — Oszd ki házatokban szives üdvözletem. — Azért is, e' levelemben erőt veszek magamon s' péntekig nem csókollak. Isten veled! Pozson, Máj. 30kán 1843. Sándor Vachott Sándor — Csapó Máriának. Pozsony, 1843. jun. 15. Jelzete: V. lev. — V. 1159/7. Édes Mariskám, Ma, csötörtökön reggel vettem igen kedves leveledet. Szállás-tudósításaidra csak azt felelem, tégy egészen saját megnyugvásod és akaratod szerint. Én egészen rád hagyom a' választást, 's bizonyossá tehetlek, ott a' hol neked fog tetszeni, nekem is fog. Csak minél előbb határozd el magadat akármellyikre, 's fogadd ki. Ha soká nem választasz, többe fog kerülni a' bér-kocsi, mint a' mit szállásbérből lealkudsz. Édes kis alkudozom! — Igen szántalak, midőn leveledből olvasám, elválás utáni fájdalmadat. Szegénj'kémnek, csak kedved nincs. Elhiheted nekem sem a' legkönnyebb, téged olly messze tudni tőlem. Két különböző helyen múlik most időnk 's a' ketté vált órák természetesen kétszer hosszabbak. 'S millyen nyár ez itt! A' hideg esőzésnek sem vége sem hossza. Most ez alkalmatlan, ha veled lennék, mit gondolnék ezzel ? Hol veled vagyok, ott mindig szép idő van. Csak arra kérlek, kedves jó kis feleségem, ne nyugtalankodjál, légy vidám — mert bizony nincs okod nyugtalankodni. Látod néhány hét múlva oltár előtt állunk 's ott megesküszöm, hogy szeretlek. Neked addig sem kellene kétkedned, nem lenne szabad egészen nem biznod bennem, mert én benned nem kétkedtem soha, sem okot nem adtam legtávolibb gyanúra is. Valami hasonlatosságot emlegetsz leveledben 's azért irom ezt. — A' jövő holnap 4ik vagy 5kén bizonyosan Pesten leszek, 's aztán veled maradok talán mindig édes egyetlenem. Nem Szigligetben ugyan, hanem a' Zugligetben fogunk élni stb. Látod az ünnepek alatt, mig Pesten voltam, olly vidám olly kedves voltál mindig, hogy emlékezetben sem tudlak máskép látni, mint ugy. Nyugottabbnak sem láttalak soha, ugy-e te mindig ollyan leszesz, édes jó hamisom ? Akkor nálam nem lesz boldogabb ember e' világon. Jársz-e ollykor förödni? Ha kedvez Pesten az idő, menj a' duna-fördőbe gyakran.— Írj. édes minél gyakrabban és többet. Én is fogok neked. Mint a' fáknak minden levelei összesen, annyi vagy még sokkal több örömet ád nekem egy leveled magában. Édes szülőidet alázsan tisztelem, a' többi atyafiságot szívesen üdvözlöm. Téged számtalanszor csókollak, ölellek. Isten veled 's minden ég-beli angyal! Szokjál idesem a' jókori fekvéshez 's a' korán keléshez. Ez egészségesebb, mint eddigi rendszered. Csókollak lelkem. Pozsony Jun 15kén 1843. holtomig szerető férjed Sándor