Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból

sai s az egyre reálisabb tartalmú levélváltás céljaira megfelelnek immár az éppen kéznél levő cédulák és különböző, gyakran silány minőségű papírdarabkák is. A töredékes, csonka szövegű levelek közül hiányossága ellenére közlünk egyet (Jelz.: V. lev. V. 1159/13.). Szövege szépen visszaadja a forradalom üldözött résztvevőinek feldúlt lelkiállapotát. — A teljes szövegű levelek közül azokat publikáljuk, amelyeknek mondanivalója egyrészt túllép a szűk családi vonatkozásokon, másrészt irodalomtörténeti szempontból érdekes személyre, vagy közérdekű eseményre tartalmaz utalást. A közlésnél megtartottuk az eredeti helyesírást és az itt-ott előforduló hibás írású szavakat is az eredeti szöveg szerint, betűhíven publikáljuk. Vachott Sándor — Csapó Máriának, Pozsony, 1843. május 15. — Jelzete: V. lev. —V. 1159/1. Édesem, Tegnap, vagy is vasárnap délben érkeztünk Pozsonba. Kellemetlen szél, később eső rontá el a' nappali utazást; az éjszakától úgysem vártunk sok jót, igy pedig a' mint volt, épen rosz volt. Én egy asztal alá teritettem néhány bitang köpönyeget 's ugy zsugorogtam át az éjt. A' fejem ugyan elég bátorságban volt, de a' lábamba minduntalan belebotlott egy-egy szédelgő. Reggel korán a' hajnalt mentem nézni, minthogy régen láttam támadásában. A' mennyire álmos szemeimmel láthatám, csinos volt.