Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból

lek, üzenetek, üdvözlő versikék gyakran kisszerű mondanivalójába észrevétlenül szövődik bele írójuk közvetlen családi-baráti köréhez tartozó jelentékeny személyek — a reformkor irodalmi-művészeti világának legnagyobbjai — emberi alakjának egy-egy érdekes vonása, jellegzetes mozdulata, szokása, életének talán nem éppen jelentős, de még eddig nem ismert fordulata. Kedves sógorok, barátok, távoli rokonok, félig gyermek szerelmesek, szállásadó gazdák képében bukkannak fel, küldenek, vagy kapnak üzenetet, szíves üdvözletet Vörösmarty, Bajza, Erdélyi János, Pulszky Ferenc, Laborfalvy Róza, Lendvainé és nem utolsósorban a család legszorosabb baráti köréhez tartozó Petőfi. Nagynénik, barátnők, násznagyok és a színházat játszó gyermekeket szíves szóval oktatgató bácsik szerepében tűnnek elénk egy-egy félmondatban Csajághy Laura, Bajzáné, Fáy András, Egressy Gábor és még sokan a 30-as, 40-es évek megújulást sürgető mozgalmainak ismert, jellegzetes alakjai közül. A hagyaték leveleinek legnagyobb része családi vonatkozású tartalmával nem szolgáltat meglepő, új adalékokat az irodalomtörténet-írás számára, legfeljebb alátámaszt, megerősít már ismert tényeket, de a levelek együttese a század negyedik-ötödik évtizede irodalmi és társadalmi életének közvetlenebb, mélyebb, sokszínűbb ismeretével ajándékoz meg bennünket. A levelezésanyag világot vet a finom tollú, bensőséges, tiszta érzelmekről zengő költő, Vacbott Sándor nem kimagasló, de értékes, világos látású szellemének a szabadságharc bukását követő önkényuralom alatti fokozatos összeroppanására, egy mély érzésű, becsületes szív tragikus történetére. A hagyaték 35 levele Vachott Sándor tollából menyasszonyához, a későbbiekben feleségéhez, Csapó Máriához szól. Az első levél 1843-ból, az utolsó 1855-ből való. A levelek egy része csonka, töredékes. Több helyütt a viaszpecsét feltörésekor kiszakadt levélrészek elvesztek, s így a szöveg néhol hiányos, más helyeken olvashatatlanságig elfakult. Ezeket, valamint a teljesen személyes, főleg a család gazdasági életét érintő apróbb írásokat e cikk keretében nem közöljük. A levelek legnagyobb része boríték nélkül, külső oldalán megcímezve, többször összehajtogatva és lepecsételve került postára. Sokat közülük személyesen vitt el egy-egy ismerős, vagy barát, aki éppen a címzett lakhelyére tartva előbb tudta azt kézbeadni, mint a 40-es évek lassan mozgó postája. Érdekes, a reformkori írók biográfusa és talán várostörténész számára sem jelentéktelen adatokkal szolgálhatnak az ilyen levélcímzések: „Vachott Sándorné asszonyságnak Zöldkertútsza (sic!), Havas ház Vörösmarty Urnái Pesten" (Jelz.: V-lev. V. 1159/14.), vagy „Csapó Mária kisasszonynak tisztelettel Űri utsza, Horváth ház, Garay János Ur szállásán Pesten" (Jelz. : V-lev. V. 1159/16.), vagy „T. cz. Vachott Sándorné Asszonyságnak Párádon A' cseviczénél, Wrabélyi Ur szállásán" (Jelz.: V.-lev. V. 1159/32). Más, nyilván kézbesítve küldött levelek címzése mindössze ennyi: „Marikának helyben", vagy „Vachott Marinak" stb. Külön érdemes néhány szót ejtenünk a levelek külső megjelenési formájáról. Különösen a jegyesség idején küldött a fiatal, szerelmes vőlegény rózsaszín szegélyű, vagy az első lap bal felső sarkán színes virágmintával, apró képecskével, finom rajzú miniatűr tájképpel ékesített levélpapíron gyengéd hangú beszámolókat érzéseiről, élményeiről. A házasélet hétköznapjai során külsőségeikben is elszürkülnek a levelezésnek ezek a kedves, hangulatos voná-