Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

ILLÉS ILONA: A pozsonyi „írók Kiadóvállalata"

Nem véletlen, hogy Barta Lajos, akinek jó szeme volt az irodalomhoz és az irodalomszervezéshez, érezte át a szlovenszkói magyar irodalom fellendítésének szükségességét, s tudta, mit kell tennie. Erkölcsi felelősséggel, nagy anyagi kockázattal igyekezett véghezvinni tervét, a könyvkiadó megteremtését. Ekkor már oly sürgős és fontos a könyvkiadó létrehozása, hogy az IKVÁ-t több próbálkozás is megelőzi. Győry Dezső: „Irodalmi élet Szlovenszkón"^ című írásában így emlékezik meg ezekről a próbálkozásokról: ,,A magyar könyvkiadás kezdetben az írók egyéni középkori házalással és előfizetés-gyűjtéssel egybekötött lealacsonyított magánakciója volt Szlovenszkón. Az öntudatra ébredés későbbi éveiben a kassai Kazinczy Társaság könyvbarátainak összegyűjtésével indult meg az első szervezett próbálkozás s dicséretére legyen mondva, a kezdet nehéz éveit úgy bírta ki, hogy az új könyv- és lapkiadószövetkezet, mely minap alakult Szentivánfürdőn, erre a fundamentumra építhetett. Közben a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztálya tette lehetővé a szlovenszkói magyar könyv megjelentetését korlátozott méretekben. . . A Könyvbarátok Társasága heroikusan küzdött a levegőtlen levegőben, azonban a kíméletlen idő és a nem tisztán irodalmi szempontok nem engedték bizonyos emelkedettebb magaslatokig." Ebben a „levegőtlen levegőben" kezdte meg Barta Lajos könyvkiadói működését, mely aztán oly szervesen illeszkedett bele a szlovenszkói irodalmi életbe és annak történetébe. Simándy Pál: ,,A szlovenszkói magyar irodalom tíz éve"

4 című írásában így emlékezik vissza Barta szlovenszkói munkásságára: ,,Ami az egyes írókat illeti, a szlovenszkóiak közül néhányan szerves részei az egyetemes magyar irodalomnak is. Egyfelől régi nevekre utalok, akiknek szlovenszkói működése értékes nyeresége az itteni szellemi életnek : Antal Sándor, Barta Lajos, Kaczér Illés, Sándor Imre. . ." ezek „hosszabb-rövidebb ideig részesei Szlovenszkó szellemi életének." Ők voltak többek között azok, akik a szlovenszkói kisebbség számára egy új irodalmat igyekeztek kialakítani, egy olyan új szemlélettel teli irodalmat, amely a magyarországinál sokkal haladóbb volt. S hogy ezt a haladóbb jellegű irodalmat létre tudták hozni, annak az volt főként az oka, hogy a „kisebbségi magyar szocialista irodalom itt egy állandó legális kommunista párt hatása alatt fejlődött ki".

5 Ennek a pártnak a megléte segítette elő a világháború utáni proletárirodalom fejlődését, s tette lehetővé, hogy a korábban jelentkezett írók mellet fiatal, tehetséges erők is bekapcsolódjanak a művészet eszközeivel a munkásosztály érdekeiért folytatott küzdelembe. S „ebben az időben létesült kapcsolat az emigráció egyik meglehetősen magányos alakja, Barta Lajos és a fiatalok között. Barta akkoriban Bécsből állandó jelleggel Pozsonyba költözött".

6 „Barta sokat tett a haladó szellemű szlovákiai magyar írás érdekében. Jómagam nagyrészt neki köszönhetem — írja Egri Viktor —, hogy polgári humanizmusom szocialista irányt kapott, és nem kis érdeme volt abban, hogy hosszú évek kiesése után. . . jóval érettebben folytathattam munkásságomat".

7 3 GYŐRI DEZSŐ : Irodalmi élet Szlovenszkón. Nyugat 1930. II. 655—656. 4 SIMÁNDY PÁL : A szlovenszkói magyar irodalom tíz éve. Nyugat 1930. I. 35—37. I. 5 CSANDA SÁNDOR: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért. (Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp., 1962. 338. 1.) 6 CSANDA SÁNDOR : Id. mű. ' Egri Viktor levele Illés Lászlónénak. Pozsony, 1964. június 29.