Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

LENGYEL DÉNES: Jókai népmeséi és anekdotái

Ugyanilyen hazafias szellem jellemzi a katona-adomák egy részét. Mintha a szabadságharc emlékei tűnnének fel egyik-másik „ártatlan" történetben. A Majd magyarul hősét a török basa a vár feladására akarja rábírni. A várkapitány ezt üzeni a töröknek: — Eredj vissza a basádhoz, s mondd meg neki, hogy én sem törökül, sem rácul nem értek alkudni, hanem verekedni majd magyarul fogok." A Nagy veszedelem vén huszárának tanácsát jól ismerjük Jókai regényeiből: —„Ne kapkodd a fejedet öcsém olyan bolondul, mert még bele találod ütni valami golyóbisba." A Háborús szónoklat meg már valósággal felidézi a szabadságharc emlékét : „Erős tűzben volt az újoncsereg. A vezér beszédet tartott hozzájuk. — Ne féljetek, fiaim, nem olyan veszedelmes dolog ez az ágyúgolyó. Csak minden századik ha talál, minden ezredik talál. Azon pillanatban jön egy tizenkét fontos s a mellette álló segédet sodorja le lováról. A tábornok nem hagyja magát azáltal megzavarni, hanem egész lelkesedéssel szól: — És ha talál, az a legszebb halál!" Ez a lelkesítő epizód nem tekinthető ugyan anekdotának, mégis nagyon helyénvaló ebben a kötetben. Jókai a hazafias szellemet akarta ébren tartani az elnyomatás évei alatt, s tudatosan lopta be a vidám történetek közé ezt a lelkesítő részletet. Ilyenféleképpen rejtőzött A szerelem bolondjai írásakor is, s maga dicsekszik később ezzel a rejtőzéssel. A nemzeti öntudatot erősítik a kötet végén levő Krónikás adomák. Ezek közül az első: A székely embernek megtiltják álmodni egy udvarhelyszéki lófő ravaszságát beszéli el. Ez megharagszik a királybíróra, s a kocsmában elmondja álmát, melyben ilyen szavakkal mondott neki mindenféle szépet: „Te varasgyík! te rusnya béka! te görbe nyakú milling, te! Te éhes toportyánféreg!" stb. Amikor felelősségre vonják, arra hivatkozik, hogy ez csak az álom elbeszélése volt. Csak az a baj lett belőle, hogy „ekkor aztán ünnepélyesen dekretáltatott, hogy a székelynek többet álmodni nem szabad. Még most sem szabad." A következő anekdota: A székely nemes huszonötig csapatja magát fogadásból a székely szótartás mulatságos története. De aki az első mondatot elolvassa, mindjárt ráismer a Dekameron A székely adott szava című elbeszélésre. Jókai így kezdi: „Híres pap volt a maga idejében tiszteletes Gödördi uram, ki ha esztrengára foghatta a híveket vasárnaponkint, úgy megmosdatá őket az igék mosdótálából, hogy győztek törülközni utána." S így végig szóról szóra: Jókai az anekdotát egyszerűen beillesztette novellái közé. Mindez jól megvilágítja, hogy milyen szerves része Jókai oeuvrejének az összegyűjtött szemelvény-anyag. Jókai öregkori visszaemlékezései között néhány érdekes Petőfiről szóló anekdotát találunk. Ezeknek különös érdekessége, hogy gyakran a szerző is szereplője az anekdotának, tehát Jókai egyszerre szereplő és író. Figyeljük meg ebből a szempontból a Petőfi assonancea című anekdotát : „Egyszer Petőfi betör nagy léptekkel Jókaihoz, s azt mondja neki: »Akarsz-e párbajsegédem lenni?« — »Hogyne akarnék? Ki bántott? Kit híjak ki?« — »Benőf it ! « — »S mi oknál fogva ?« — » Azért, hogy asszonancet csinált a nevemre. Hogy mer az én nevemhez hasonlót csinálni magának?« — »Ez még nem elég ok ám a pár