Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

LENGYEL DÉNES: Jókai népmeséi és anekdotái

bajra.« — »Igen, de rossz verseket ír, s a publikum azt hiszi, hogy azt mind én írtam. «

lß Szörnyen haragudott érte, de aztán mégis le kellett neki tenni a párviadal eszméjéről; miután kiderült, hogy az »assonancea« kispap az egri szemináriumban." De Jókai gyűjtője is az ilyen anekdotáknak. Az első arany című Petőfi-anekdotát Bellágh Józseftől hallotta. Az anekdota utolsó jelenetében Petőfi markában szorongatja az aranyat, amelyet verséért kapott, s azt mondja Kerényinek: „Nézd! Ezt kaptam! Sohasem hittem volna, hogy még verset is lehet eladni Pesten!" Jókai ezt fűzi az anekdotához : „Mekkora kamatot hajtott ez az egy arany azóta — a nemzetnek!"

1

' Jókai gyűjtési módszereinek és összegyűjtött anyagának vázlatos vizsgálata felveti a néprajzi hitelesség kérdését. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy Jókai gyűjteményeit éppoly hiteleseknek kell tekinteni, mint a kortársak bármely hasonló kiadványát. Megállapításunkat a szaktudomány képviselői határozottan megerősítik. Szendrey Zsigmond: Jókai az etnográfus című tanulmányában az író néprajzi anyagának gazdagságát emeli ki. Többek között ezt írja: „Egymagában több népi adomát ismer, mint amennyit a Nyr.-ból, az Ethn.-ból összecéduláztam."

18 Szendrey végül megállapítja: „Jókai. . . igazi etnográfus volt: gyűjtő, népszerűsítő és tudós, akit elszakíthatatlan szeretet fűzött a magyar néprajzhoz." György Lajos az író úttörő tevékenységére és tudatos, tervszerű munkájára mutat rá. A magyar anekdota, története és egyetemes kapcsolatai című könyvében így ír erről: „0 abban az időben, amikor a foklorenak híre-hamva sem volt, új útra tereli a magyar anekdotát és szerencsés megérzéssel a népszellemben, a néphumor ősi talajában, üdeségében és frisseségében közvetlenül a magyar élet tréfakedvelésében, elmésségében és anekdotás világában fedezi föl és nyitja meg azt a forrást, ahonnan kedélyvilágunk sokszínűsége, gazdagsága és eredetisége kimeríthetetlen bőséggel tör felszínre. Ö az első tudatos és tervszerűen dolgozó gyűjtője a magyar nyelvterület valamennyi tájékáról tízezerszámra feléje özönlő népanekdoták rengeteg tömegének."

19 A mai néprajzi kutatás forrásértékűnek tartja Jókai gyűjteményeit. Már Berze Nagy János katalógusa számontartja A magyar nép éhe anyagát, s a készülő típuskatalógus munkatársai az önálló gyűjteményekben megjelent meséket és anekdotákat tudományosan feldolgozzák. Ez a tudományos hitel nagyon fontos tényező Jókai reahzmusának megítélésekor. Ha a gyűjtemények szemelvényei hitelesek, akkor az írói ábrázolás is reális, mert a kettő nem választható el egymástól. Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy az oeuvre népies része a valóságot híven tükrözi. Ezzel Jókai realizmusának jelentős területét ismertük meg, de ennek teljes feltárására a későbbi kutatás, s elsősorban a Jókai kritikai kiadás szerkesztőgárdája hivatott. 16 Az én életem regénye. 214. 1. M Uo. 228—229. 1. 18 Ethnographia XXXVI. 1925. 132—133. 1. •» I. m. Bp. 1934. 57. 1.