Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BARÓTI DEZSŐ: A rab és a madár. Batsányi János forradalmi verseiről

nyilvánvalóan a bezárt és szabadulni akaró „ember-állat" ősélménye, az ilyen helyzetben levő élőlényeket elfogó érzékszervi éhség húzódik meg s ez telítődik, gazdagodik meg mindazzal, amit egy Batsányihoz hasonló valaki Szabadságnak nevez. Tehát a politikai szabadság gondolatával is, sőt az sem lehetetlen, hogy egyenesen politikai allegóriával van dolgunk. Ismeretes, hogy a vers legkorábbi kézirata Kazinczy birtokában volt, aki szerint „abban a Sas körmei voltak említve" s ezért le is vágta az utolsó sorokat. 25 A szabadságról írott, lelkes vallomás egyébként ilyen konkrétan megragadható allegorikus tartalom hiányában is joggal a francia forradalom költőinek, egy Lebrun-nek vagy Marie-Joseph Chénier-nek szabadsághimnusz-szerű költeményeivel rokonítható. Téged, szabadság! tégedet énekel. Nincs szived, ember ! hogyha nem érdekel. . . Batsányi akár a még fogsága előtt lemásolt Lebrun-óda bevezetésében is olvashatott arról, hogy a költő hivatása a szabadság megéneklésében áll, s ezt a feladatot ruházza most a madárra . . . Lebrun már említett szövegét még akkor is érdemes idéznünk, ha tudjuk, hogy a kor általános közhelyeiről van szó : ezek a közhelyek a forradalmi eszmék híveinek sajátos szótárából valók. Les vrais talents chérissent la Liberté. Elle développe et féconde le génie, comme elle aggrandit les vertus. Malheur aux Artistes, aux Hommes de Lettres que son noble enthousiasme n'a pas enflammés. Leurs ouvrages, dépourvues de ce principe inviant, ne sont pas fais pour l'avenir qui voudra trouver dans tous les objets de ses études, des idées utiles et saines et sentiments fiers et généreux. A rab és a madár szabad lebegésű, az érzelmek spontán áradásának alárendelt „pindarosi" formáját legutóbb a Sturm und Drang, továbbá Klopstock, Herder és Osszián hatásával hozták kapcsolatba. 26 Anélkül, hogy ezzel a kézenfekvőnek látszó megállapítással vitatkozni akarnánk, talán nem árt megemlítenünk, hogy épp a Pindare díszítő jelzővel kitüntetett Lebrun forradalmi ódáiban is gyakran találkozunk hasonló, bár kétségtelenül nem ennyire oldott formájú lírai kitárulásokkal, tehát ismét a francia forradalom költészetének táján vagyunk. Egyébként Batsányi verse sem a modern szabadvers értelmében vett kötetlen formájú; — szabad lebegésű tirádái ellenére megőrzött valamelyes klasszikus ünnepélyességet, és ritmikai elemeket is (a szabadságról szóló soraiból pl. akár egy szabályos alkájoszi strófa lenne kikerekíthető). Talán nem véletlen, hogy a vers formája szintén a zártság és nyíltság között helyezkedik el, akárcsak maga a börtönrácsokból a szabadságba kitekintő költő: A rab és a madár Batsányi egész lírájának jelképes címe lehetne! Másik jelentős börtönverse, a talán még líraibb Tűnődés, az előbbi alapélményét, sőt csaknem valamennyi fontos motívumát variálja tovább, csakhogy a lelkes szabadsághimnusz hangja már kezd halkulni, kezd elégikussá válni benne. Nem tartozik a forradalmi versek közé, de mint látni fogjuk, nem független tőlük, ezért is kívánkozik ide, mintegy epilógus gyanánt. Centrumában megint a börtönéből kitekintő költő áll, az ő meditációjában fut össze a szabadság és rabság ellentétes világa, a természet végtelensége és a „durva fogház" zárt fala. Ez utóbbi most sokkal inkább foglalkoztatja, mint a szabadba kitörő, kitáruló A rab és a madárban. A vers első soraiban megjelenő Hold azonban még a szálló madár rokona, nem Ányos „szomorú 25 KERESZTURY—TARNAI: id. kiadás. I. köt, 386. 1. 28 Uo.