Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
BARÓTI DEZSŐ: A rab és a madár. Batsányi János forradalmi verseiről
Elsődleges funkciójuk azonban mégsem ez. Az élettel telített „szüntelen változó" táj mozgalmassága a börtön rácsai mögül kitekintő rab lelkivilágával azonosul, és annak szabadságvágyát hordozza. A végtelen tér előtt történő meditációnak a lírában csaknem mindig ilyen szerepe van, aligha véletlen, hogy költőik egyben valamiképp a szabadság költői is, Batsányinál azonban még csak rejtett szimbólumok megfejtésére sincs szükségünk : szavai nyíltan vallanak arról, hogy a vers centrumában a szabadsággondolat nem is egyetlen hangszerre szerelt ünneplése áll. És az is nyilvánvaló, hogy a daloló madár korlátokat nem ismerő csapongásával ugyanannak a végtelen irányában történő kitárulásnak a megnyilatkozása, mint a táj egyéb elemei. Legfeljebb arra utalhatunk, hogy a líra őstörténetében elvesző, kezdetben a vallásos lélek kitárulását hordozó madár képe épp a felvilágosodás lírájában laicizálódik, és válik a szabadsággondolatközkeletűallegóriájává, s hogy az előbbiekben említett természeti elemek is a szálló madárhoz hasonlóan expanzív mozgásélményt hordozó nap, szél, folyó, szintén a madárba belesummázódott emocionális tartalmat sokszorozzák meg. 24 Égy gazdag zenekari hangszereléssel megkomponált szabadsághimnuszról van szó tehát, de maga a szabadság fogalmi tartalma is nagymértékben gazdagodott Batsányi számára A franciaországi változásokra vagy A látó óta. Ismeretes, hogy a szabadság modern politikai és filozófiai fogalmának kidolgozásához nagymértékben hozzájáruló felvilágosodás az addigi értelmezésekkel szemben leginkább a fogalom két, egymással szorosan összefüggő jelentését szereti hangsúlyozni. Az egyik az egész emberiséget átölelelő, az alapvető emberi jogok közé deklarált politikai szabadságnak, a szabadság, egyenlőség, testvériség birodalmának nagy illúziója, a másik az individuális szabadságnak az a renaissance óta egyre erősbödő követelése, mely az egyénnek a konvenciókat megvető szabad, független életvezetésére, a személyiség lehető legteljesebb kibontakoztatására törekszik. A felvilágosodás nagy írói, élükön Voltaire, Diderot és különösen Rousseau, ezt a két szabadságigényt általában szerették összekapcsolni. Batsányi fogsága előtti költészete középpontjában általában a politikai szabadság gondolata áll, a személyiség vágyai, reményei meglehetősen eltörpülnek mellette, illetve csak egy-egy pillanatra törnek fel belőle. Verseinek pátoszát ennek megfelelően inkább a magasztos eszmékből, mint a személyiség szubjektívebb rétegeiből vette. A börtön falai kellettek ahhoz, hogy ez a kissé doktriner szabadságfogalom feloldódjék, s a lélek legrejtettebb szféráiba is behatoló lelkiállapot legyen belőle. Az a szabadság, ami után A rab és a madárban áhítozik, már nem politikai eszme csupán, hanem az a konkrét, individuális szabadság is, amiből sohasem jutott sok neki, s aminek a börtön falai között még a minimumától is megfosztódott. Egy mélylélektani elemzés talán azzal a konklúzióval is végződhetnék, hogy a csapongó madár és az őt körülvevő természet képeinek egyikében-másikában, különösen pedig az egész versen végigvonuló eksztatikus kitárulásban a személyiség olyan intimusabb vágyait is felismerje, mint a szerelemvágy vagy egy intenzív bolyongási ösztön. Ezt az elemzést azonban nem kell feltétlenül elvégeznünk ahhoz, hogy nyilvánvalóvá váljék a személyes élmény megnövekedése és koncentráltabbá válása. A költő egyenesen megsokszorozódott személyes, sőt testi jelenléte (bizonyos mértékben a madár is, a táj képei is őt jelentik) egymagában is erről vall. A politikai szabadság és az individuális szabadság kettős fogalma annyira összefonódik a versben, hogy lehetetlen is lenne racionálisan szételemezni. Legmélyén 21 Talán csak egy kínálkozó példát a sok közül: Arnaud Berqumnek a inaga idejében nagyon népszerű Le nid de la fauvette c. románca a nagy forradalom előestéjén kifejezett politikai célzattal íródott, kalickába zárt madara, amelyet egy érzelmes jelenet kapcsán végül szabadon engednek, a Bastille foglyaira utal. A szálló madár és rokonai motívumkörének poétikájára egyébként ld. BACHELARD, GASTON : L'air et les songes-Essai sur l'imagination du mouvement (Paris, 1953. Pion) c. gondolatébresztő munkáját.
