Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BARÓTI DEZSŐ: A rab és a madár. Batsányi János forradalmi verseiről

kidomborítani, mint például, hogy a kínálkozó sok közül csak egy Magyarországon is terjesztett szövegre utaljunk, a Frantzországi zendüíésre címen ismert szöveg sorai.

6 Ezek helyenként egyenesen úgy hatnak, mintha A franciaországi változásokra ki nem mondott gondolatait részleteznék. Gőgös uralkodás kemény igájára, Frantz föld, régtől nyögsz te kigyó ostorára. Három agyarkodó ördög fogott körül, Erted vetekedvén, mind vérednek örül, Ember gyűlölésnek első szülöttei, Pokolnak átkozott szövetségesei, Fennyen uralkodás pap hatalmassága S fő rendnek kincset szomjuzó kórsága. Ott ültek arannyal kérkedő székekben, íme, fő pusztítók siker mezejekben. Akár ismerte ezt a szöveget Batsányi,

7 akár nem, kétségtelen, hogy az ilyen, antifeudális tézisek nálunk sem voltak ismeretlenek, s A franciaországi változásokra tömör, vezényszószerű sorait a nemesi reformerek világán túlmutató távlatok felé szélesítették ki. Egyébként bármilyen tendenciával íródott is, 1792-ben, amikor az olvasók kezébe került, az egyre jobban kibontakozó forradalom újabb eseményeit is rávetítették. Azok, akik írtak róla, azóta is rendszerint egy lelkes harci riadót látnak benne. Valóban az, de tulajdonképp nem egy felszabadult ember, hanem inkább egy rab verse. Mélyebb tartalma legjobban talán az élmény és a mű közötti rendkívül bonyolult distancia területén látszik megragadható na k. Míg a forradalom francia költői a körülöttük kavargó hatalmas történeti eseményeket a közvetlen élmény szenvedélyével élik át, s ezért a klasszicizáló stilizálásra való hajlamuk ellenére is viszonylag gazdag valóságtartalommal, néha egyenesen az epikus forma felé kitárulva közelítik meg a kor francia életét, Batsányi versei valamilyen zárt térben való meditációnak hatnak. Lírájának társadalmi-lélektani alaphelyzete a távoli, csak vágyakozásban átélt szabadság és a közvetlen élményt jelentő rabság közötti distancia dialektikája, s ez már jóval előbb megjelenik nála, mint valóságos börtönbe zárják. A legtöbb Batsányi-vers belső felépítését ugyanis egy olyan, akár térszerűen is ábrázolható lírai szituáció határozza meg, amelyben egy zárt helyzetből kiinduló kontempláció kitágul a távoli tér és idő felé, valahogy úgy, mintha a költő egy messzeségbe vesző síkság szélső pontjára lenne leláncolva s onnan irányítaná tovább tekintetét. Klióval szállottam Apolló halmára, S_ felvévén a földet szemem cirkalmára, Ugy néztem a népek változó sorsára, olvassuk egyik első jelentős versében, a magyarság sorsát ,,az emberiség távlatai"-ba beállítani akaró Serkentő válaszában, amelynek legerőteljesebb, egyenesen Kölcsey 6 Erről ld. ECKHARDT i. m., WALDAPFEL i. m., BENDA KÁLMÁN: A magyar jakobinusok iratai. Bp. 1957. I. köt. — Waldapfel Révai Miklós müvének tartja, mi — stíluskritikai megfontolások alapján is — a Révai szerzőségét kétségbevonó Bendával értünk egyet. ' ECKHARDT SÁNDOR (i. m.) óvatosan bár, mintha erre utalna: „Ilyen verseket olvashatott Batsányi is, amikor saját hazájának figyelmét irányította Párizsra költeményeiben" . . A Frantzországi zendüíésre helyenként valóban meglepően hasonlatos A franciaországi változásokra gondolatmenetével és frazeológiájával, legfeltűnőbben az Eckhardt által is idézett alábbi sorokban: Halljátok királyok! Vágynak még oly hívek, Az emberi nemért kiknek érez szivek, Járomba szorult vér nem hült meg egészen. Teljes szolgalatján buzdul s erőt vészen, Fel dűlhet széketek, ha csak kegyességgel Nem támogatjátok nagyobb szelídséggel.