Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

JENÉI FERENC: A szerelmes Zrínyi

A második Idiliumot 1645 tavaszán írta és a szerelmi ostromnak meglett a kívánt eredménye. Zrínyi a Fantasia Poeticában boldogan adhatta Viola ajkára: Űgy légyen, édes szüvem, az mint akarod, Mert engem jt az te szép versed meghajtott. Immáron ezután leszek a te szolgálód, Társod és szeretőd, és te szép virágod. A vers 1645 késő tavaszán készülhetett, mikor már a szerelmesek megbékültek és az eljegyzést kitűzték. Titirus és Viola párbeszéde voltaképpen dramatizált története Zrínyi és Eusebia szerelmi küzdelmének. Vágyódását és Eusebia feléje fordulását sűrítette egyetlen idillbe. Már túl volt a harcon, kívülről nézte már az elmúlt esztendőket, azokat most summázta. A sodró lendülettel, szerelmi szenvedéllyel versbe formált idill mondanivalóját nem az idegen minták tudós verseiben fejezte ki. Tudatosan mellőzte azok udvarló sablonjait. A magyar népi költészet hangján, a magyar pásztor és pásztorlány szavaival mondja el Titirus és Viola történetét. Régi magyar irodalmunkban itt szólal meg először a népi hang, ,,a népiesség első képviselőjét, helyesebben kísérletezőjét kell Zrínyiben látnunk".

20 Végül is Zrínyi szerelmeinek regénye végéhez közeledett. 1645 őszén kitűzték az esküvőt. Ám valami akadály késleltette azt. Elhalasztották és csak 1646. február 6-án tartották meg. A halasztás okát nem ismerjük, de aligha tévedünk : Eusebiában volt az ok. Zrínyi ekkor már írta a Szigeti Veszedelmet. Én Marst énekelek haragos fegyverrel, Kínzó szerelmemet hogy felejtsem evvel; Másfelől kis isten megkerül fegyverrel, Harcol, vagdalkozik lángozó szuvenírnél. Két nagy harcban meggyőzött immár engemet, És midőn sokáig hurcolna engemet, Hlyen nehéz okkal nékem kegyelmezett, Hogy írjam Teseus nagy hitetlenségét. Bizony nagy büntetés, mert én inkább írnám, Miképpen árult el engem szép Violám. E helyett az Arianna sírása verseiben a maga keservét zengette. A történetet már Ovidius is versbe öntötte. Scipione Henricoban kortárs feldolgozója is volt.

21 Sajátos, hogy Zrínyi egy leány keservébe, sírásába öntötte formába a maga mélyen férfias líráját. De Arianna sorsa csak példa, voltaképpen egy mélyen átérzett lírai költemény utóhangja, figyelmeztető példázata. Zrínyi meg is mondja, hogy annak szánta. Bevezetőben, a 10. szakasz élén mondja: Halljad meg most Téseus hitetlenségét, És annak magadra vegyed az értelmét, Halljad Ariannának siralmas versét, S nagyobbnak véljed háládatlan éltedet. S aztán jön a tulajdonképpeni Arianna sírása, de ami előtte van, az régi líránk szebb sorai közé tartozik. " KLANICZAY i. m. 54—56. 1. 41 LOÓSZ ISTVÁN: Arianna sírása. EPhKL 1892. 717—724. 1. — DERÉNYI MÁRIA: A Zrínyiász Alderánja. EPhKL 1940. 239—242. 1.