Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
JENÉI FERENC: A szerelmes Zrínyi
házasság mások miatt múlt el", és Zrínyi is ellenségeit emlegeti ,,az ki hamisságábul az dolog igy esett." De bármint volt is, nem volt kudarc. Zrínyi voltaképpen Draskovich Mária Eusebia vonakodása miatt akart szakítani és Eszterházy Anna Júliánál kereste a megoldást, a szerelmi kátyúból kivezető utat. Mikor Eusebiával házasságuknak akadályai tisztázódtak — és ebben része lehetett az Eszterházy Pál említette ,,mások"-nak is, akik a költő és Eusebia között felmerült félreértéseket eloszlatni segítettek — ekkor fordul vissza Eusebiához és ekkor, 1645 februárjában tartotta meg eljegyzését. Júlia elhagyásának másik oka, hogy néki volt már más kérője is, Nádasdy Ferenc. Az apa, Eszterházy Miklós nádor, úgy látszik, szívesebben látta volna, hogyha Zrínyi lenne a veje. Az ő, hihetően átgondolt családi politikájával, Zrínyi iránt ismételten megmutatott rokonszenvével szemben állhatott leányának vonzalma, aki szívesebben látta férjének Nádasdy Ferencet. Zrínyi a nádor neheztelését el tudta oszlatni, de Nádasdyban megmaradt a szerelmi féltés okozta seb. A hiú és dicsőségre vágyó főúr nem tudta feledni Zrínyinek, hogy szerelmi köreit zavarta. Zrínyi és Eusebia 1645 őszén már meg akartak esküdni, de valami akadály tovább tolta az időpontot, míg végre 1646. február 11-ére meghívhatta vendégeit az esküvőre. 15 Úgy vélem, hogy az Eszterházy Anna Juha epizódot Zrínyi Eusebiához való kapcsolatába így beleillesztve és figyelemmel a Széchy Dénes levelében foglaltakra A Vadász és Echo című verset bátran Eszterházy Anna Júliával hozhatjuk kapcsolatba. Mint Zrínyi legkorábbi ismert versét költeményeinek élére kell állítanunk. 16 Az Eszterházy Anna Júliához fűződő „szerelme" 1643 nyarára befejeződött. Júlia 1644. február 6-án tartotta esküvőjét Nádasdy Ferenccel. Zrínyi 1643—44-ben a felsőmagyarországi harctereket járta, de a telet Csáktornyán betegen feküdte át. Végleg csak 1644 telén tért haza Csáktornyára. Az I. Rákóczi György elleni hadjárat idején megfordult Késmárkon, látta a Tátrát és a lenyűgöző látvány ismételten nyomot hagyott költészetében is. Ez az időszak az, amikor a régi szerelem újraébred benne. A betegség, a kedve elleni hadjárat kellemetlenségei mind alkalmasak voltak arra, hogy magányosságában számot vessen magával, helyzetével és régi szerelme újra fellángoljon. Eusebia még jegyben járt, de újra kezdi az ostromot; ennek emléke az első Idilium, melyet hazatérte után, 1644—45 fordulóján írhatott. A Vadász és Echót a forma kiforratlansága, az epikai és lírai versformák váltakozása, s mindenek fölött Balassi Bálint hatása jellemzi, s ehhez járul a klasszikus latin és korabeli olasz költészet sablonjainak külsőleges hatása. Az első Idiliumban már erőteljesen észrevehető Zrínyi világirodalmi tájékozottsága. Különösképpen megmutatkozik Marino hatása. De az Amintas és Sospiri d'Ergasto című Marino-versek hatása leginkább szerkezetében, a tartalom felépítésében vehető észre. Zrínyi verse abban eltér Marinoétól, hogy nála a vers nem egy helyzetbe beleilleszkedő játék, hanem nagy szenvedélyek őszintén átérzett kifejezése. Az olasz idill költészettől megkülönbözteti, hogy nemcsak a klasszikus és korabeli költészet leíró sablonjait használja, hanem azokat a maga környezetéből merített képekkel, leírásokkal keveri, élményei kifejezését őszintébbé teszi. 17 O, te kegyetlen érc ! egyedül kegyetlen, Földön, nagy kősziklákon, mély-tengerekben, Irgalmatlan poklokban, magas egekben, Van szerelem, de nincs csak az te szüvedben. 15 Uo. II. köt. 50. 1. " KLANICZAY i. m. 47. . " ECKHARDT SÁNDOR: Balassi Bálint utóélete. UK 1955. 407—418. SÁNTA Y MÁRIA : Zrínyi és Marino. Bp" 1915. 10—20.1. KLANICZAY 1. m. 47—49.1.
