Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

két, vagy több muzeológus kezére bízni az így már könnyebben mozgatható csoportokat. Lehetőleg azonban következetesen arra kell törekednünk, hogy a pedagógusok fokozatosan tudomásul vegyék azt, hogy 35—40 főnél többet számláló csoport egyidejű látogatása a múzeumban — amellett, hogy a muzeológustól igen nagy erőfeszítést igényel — a legtöbb esetben csekély eredménnyel jár. Ha azonban írói évfordulók, nemzeti ünnepek, tanítási szünnapok, érettségi vizsgák, vagy egyéb az iskolában adódó rendkívüli helyzetek miatt mégis sor kerül arra, hogy egyszerre két-három osztály is tartózkodjék egy-egy kiállítási teremben, akkor a legcélszerűbbnek látszik a vezetésnek ehhez a speciális helyzethez igazított módja: az egész gyermekcsoportot az első terembe lépéskor felszólítjuk, hogy figyelmét még az anyag szemügyre vétele előtt a vezető rövid útbaigazítására fordítsa. Ekkor nagyon világosan és csak a szigorúan vett lényegre szorítkozva röviden összefoglaljuk az egész terem mondanivalóját. Közben határozottan rámutatunk a teremben található, a gyermekek számára feltehetően legérdekesebb tárgyakra. A gyermekeket vezető pedagógusokat ekkor arra kérjük, hogy a szóban forgó teremben vezessék körül a sorbaállított osztályokat. Mialatt ez megtörténik, a muzeológus a csoportok tagjai között járkálva ismételten felhívja a figyelmet az ilyenkor kiemelésre érdemesnek és alkalmasnak látszó darabokra. Ezek természetesen nem lehetnek apró, csak közelről olvasható dokumentumok, vagy csak közelről jól megfigyelhető tárgyak, hanem főként az egyes témákat összefoglaló rövid vezető idézetek, külön posztamensen, vagy dobogón felállított nagyobb tárgyak, képzőművészeti alkotások, bútordarabok, nagyobb méretű arcképek, térképek, esetleg magának a kiállítási teremnek a figyelemre méltó építészeti adottságai, falfestményei, díszítményei stb. Amint az egyes osztályok különböző kisebb-nagyobb csoportjai a kiemelt tárgyak előtt elhaladnak, időnkint hangsúlyozottan megismételjük a felszólítást ezeknek a tárgyaknak alaposabb megfigyelésére. Miután az egész csoport ilyen formán bejárta a termet, még egyszer röviden összefoglaljuk az ott látottakat és ez után vezetjük át a tanulókat a következő terembe, ahol az előbb leírt eljárást megismételjük. Felsőbbfokú iskolákba, egyetemekre járó ifjúság látogatásai alkalmával különösen figyelemmel kell lennünk a csoport tagjainak szakmájára, speciális érdeklődési területére, a kiállítás témája körül esetleg előzetesen folytatott tanulmányaira. Itt az egyes tartalmi egységek külön-külön részletezett ismertetése és a fiatalokkal való azonnali megtárgyalása, a vitaszellem ébresztgetése, a bírálat számára széles kapu nyitása mutatkozik eredményes módszernek. Mindez alkalmat nyújt a fiatal kutató szellemnek arra, hogy az elétárt anyagban problémákat, vitatható szerkesztési megoldásokat keressen, s ilyen úton jusson közelebb a muzeális anyag rejtettebb összefüggéseihez. Humán tárgyakat, főként irodalmat, történelmet, művészettörténetet tanuló ifjúság körében többször utalunk például a múzeum nem kiállított gyűjteményanyagára. Arra a körülményre, hogy a kiállítás mögött a hasonló tartalmú és jellegű, de kiállításra nem alkalmas anyag gazdag tárháza húzódik meg s a kiállítás ennek a tematika igényei szerint válogatott, viszonylag kis része. Ennek a nem kiállított gyűjteményanyagnak, mint az irodalomtörténeti és művészettörténeti kutatómunka forrásának egyre növekvő jelentőségét alkalomszerűen hangsúlyoznunk kell az ifjú kutatónemzedék körében. Ilyen csoportoknál mutatkozik igen tanulságosnak, érdekkeltőnek a kiállításszerkesztés problémáinak a kiállított anyag mélyebb összefüggéseinek, dialektikájának éreztetése, a társadalmi, történelmi és irodalmi tények térbe vetítése, ezek szemléltető ábrázolása bonyolult folyamatának érzékeltetése. Itt nyílik alkalom gyakran arra is, hogy a figyelmet arra a rendkívül jelentős szerepre irányítsuk, amelyet az