Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

BALKÁNYI ENIKŐ: Az Irodalmi Múzeum tárlatvezetéseinek módszertani problémái

kell uralkodnia, hogy falaink közt valami más, valami új, az iskolai élményektől merőben eltérő atmoszférát találtak. A múzeumi látogatás hatásosságának éppen ez az egyik legfontosabb komponense. Ezért a meglevő ismeretekkel való összekapcsolásnak csupán annyi szerepet szabad játszania, amennyi az emlékezetben történő elraktározást, rögzítést megkönnyíti, elősegíti, alátámasztja. A tanulóifjúság látogatásai alkalmával célszerű a vezetés megkezdése előtt röviden tájékozódni arról, van-e valamilyen speciális célja, feladata a múzeumlátogatásnak (pl. meghatározott témájú írásbeli dolgozathoz anyaggyűjtés, pályázat-készítéshez előtanulmány, szakköri megbeszélés előkészítése, meghatározott tanult anyag összefoglaló szemléltetése stb.), vagy pedig az iskolai tantervhez tartozó anyag általános szemléltetése-e a cél. E beszélgetés eredményét azután az egyes, a speciális célt szolgáló dokumentumok kiválasztásánál és kiemelésénél messzemenően figyelembe kell vennünk. Ez a rövid tájékozódás minden esetben megkönnyíti a muzeológus munkáját, s egyben a tanulmányi kirándulás eredményességét is nagymértékben fokozza. A kisebb létszámú, legfeljebb 25—30 főből álló tanulócsoportoknál megvalósítható a kiállítási anyag tematikailag folyamatos ismertetése, mert az ilyen létszámú gyermekcsoportot az éppen szóban forgó tartalmi egység egyidejű szemlélésére, viszonylag rendezett körülmények között tudjuk tömöríteni egy-egy tárló, vagy falrész közelében. 25—30 főnél nagyobb létszámnál ezt a módszert már nem követhetjük eredményesen, mert a gyermekek nem tudnak egyszerre mindannyian ugyanahhoz az anyaghoz férni és azt a magyarázattal egyidejűleg zavartalanul szemlélni is. Ilyen esetben semmiképpen sem építhetünk a figyelemnek olyan megosztott működésére, hogy a gyermek egyidejűleg másról halljon, mint amit az adott piUanatban lát is. Felnőttek esetében feloldhatjuk ezt a nehézséget oly módon, hogy egy összetartozó nagyobb terjedelmű témaegységről egyszerre adunk összefüggő tartalmi ismertetést s ez után kérjük fel a nagyobb létszámú csoportot ennek a kiállítás-részlegnek a végigszemlélésére. Gyermekeknél ez az eljárás nem látszik használhatónak, mert egyrészt általában a gyermekek nem győzik türelemmel kivárni, míg az előttük csoportosulok az éppen ismertetett tárgyakat megnézik, másrészt, mire a hátrább helyet foglalók előbbre kerülnek, sokan közülük elfelejtik a már sokkal előbb elhangzott magyarázatot. Itt szeretnénk rámutatni arra, hogy a gyermekcsoportok látogatásánál is helyt kell adnunk — bizonyos határokon belül — az egyéniség szabad érvényesülésének és nem kell különösebb eréllyel ragaszkodnunk ahhoz, hogy valameimyi tanuló az általunk megszabott úton-módon ismerkedjék meg a kiállítással. Az egyes gyermek szempontjából sokszor lényegesen fontosabb az, hogy a szíve szerint legérdekesebb tárgyak előtt esetleg sokkal hosszasabban elszemlélődj ék, mint hogy fegyelmezetten, csak a magyarázat útmutatását követve haladjon velünk végig a termeken. A fegyelem fenntartását ilyen esetben okosan — a csoportot vezető pedagógussal egyetértésben — ne abban lássuk, hogy a tanulók mindnyájan, tökéletes sorokban összetartva járják végig a számukra meghatározott útvonalat, hanem abban, hogy ki-ki ízlését és érdeklődését szabadon érvényesítve gyűjtsön benyomásokat —időnkint akár egészen el is szakadva a csoporttól. A vezetés igazi eredményének azt tekintsük, hogy a gyermekben valóban felkeltettük az érdeklődést, egyes tárgyak a gyermeket valóban megragadták s a csoporttól való elmaradozása érdeklődésből és nem rendetlenkedésre, rongálásra, hangoskodásra való alkalomkeresésből eredt. Nagyobb létszámú tanulócsoportok vezetésénél — tapasztalataink szerint — egészen más vezetési eljárást kell választanunk. Itt elöljáróban meg kell emhtenünk, hogy 30—40 főnél nagyobb számú csoport egyidejű látogatásától igazán komoly, tartós eredményt ritkán várhatunk. Ezért ilyen nagyszámú csoport érkezésekor leghelyesebb kisebb részekre bontani az érkezők seregét és — ha van rá lehetőség —