Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

VEZÉR ERZSÉBET: Karácsony Benő születésének 75. évfordulójára

terrortól is. így azután a fasizálódás üteme sem volt olyan gyors Romániában, mint idehaza. Az erdélyi munkásmozgalom segítette az illegalitásba kényszerült magyar kommunistákat, és ez a körülmény nem maradhatott hatástalan az erdélyi irodalom egészének szellemére sem. Az erdélyi magyar irodalom egyik legelső jeladása Karácsony Benő Pjotruska című regénye volt 1927-ben. A háborútól megcsömörlött polgár lázadása ez a regény a polgári társadalom ellen, valamilyen elvont emberszeretet nevében. A háború után felnövő nemzedékek a saját kilátástalan fiatalságukra ismertek a regény kissé anarchista hőseiben. Ezért zárták oly hamar szívükbe Csermely elcsapott városi fogalmazó furcsa álmait, ezért lelkesedtek Karácsony-Baltazár hetyke érzelmes humoráért. Mert ez a fiatalság, mely a háború borzalmait még jól érezte, de a forradalmakat már elködösítették és megrágalmazták előtte, úgyszólván eszmények nélkül nőtt fel. Ugyanazokkal a gondokkal küszködött, mint Karácsony regényalakjai: munkanélküliség, szegénység, céltalanság a sorsa. Ahogyan a múlt század hatvanas éveinek fiatalsága a saját álmaira ismert Jókai romantikus-nagyszerű regényhőseiben, ugyanúgy adtak formát ideig-óráig egy kiábrándult fiatalság alaktalan lázadásainak ezek a fanyar humorú, kopott munkanélküli álmodozók. És miközben Karácsony regényhősei egy ködös körvonalú humánum nevében lázadtak a polgári társadalom ellen, mégiscsak nevetségessé tették ezt a társadalmat, melynek konszolidálásán Magyarországon az egész politikai rendszer és a hivatalos irodalom is éppen ekkor fáradozott a legtöbb buzgalommal. Karácsony Benőről néhány regényének egykori nagy népszerűsége ellenére is nagyon keveset tud a mai még irodalmilag műveltebb olvasó is. S ennek nemcsak az az oka, hogy műveit a felszabadulás óta alig adtuk ki, hogy lapjainkban úgyszólván egyetlen sor írás sem jelent meg róla, hogy még háborús veszteségeink között is alig tartottuk számon, hanem az is, hogy életében sem igen hallatott magáról, nem tartozott semmilyen irodalmi klikkhez, csendes, visszahúzódó kolozsvári ügyvéd volt, akiről nem igen maradt életrajzi adat. Családi neve Klärmann Bernát volt. 1888-ban született Gyulafehérváron. Itt kezdte ügyvédi pályáját, melyet csak kényszerű kenyérkereső foglalkozásnak tekintett, igazi hivatásának az írást érezte. A kolozsvári Napkeletben megjelent elbeszélések, majd a Válás után című, nyomtatásban meg sem jelent, de Erdély színpadain sokat játszott vígjáték után első regénye, a Pjotruska már érett művészt avat. A gyér életrajzi adatoknál többet mondanak el róla regényei. Lírai regényhősei — mint Baltazár a Pjotruskában és Felméri Kázmér a Napos oldalban — csaknem az önéletrajz hitelességével türkrözik az író emberi arcát. „Szatíra, derű, könny, álom és valóság..." — írja Karácsony Benő a saját írásairól egy helyütt a Pjotruskában. Valóban szatíra ez a regény: egy magyar kisváros társadalmának szatírája. Az író életkörülményeinek ismeretében tudjuk, hogy ez a kisváros Gyulafehérvár, de lehetne ugyanúgy bármelyik magyar vidéki város az első világháború körül, az ellenforradalom előestéjén. Karácsony Benőben megvan a szatíraíró minden jótulajdonsága: éles megfigyelőképesség, remek humorérzék és bölcs önmérséklet. Szatirikus látásmódja azonban nem a hideg észlényé, az irónia nála éppen az érzelmi túláradásnak áttételes formája. Innen van írásaiban a derűnek és könnynek, a gúnynak és részvétnek az a sajátos keveredése, mely a leggazdagabb érzelmi skálát képes megszólaltatni az olvasóban. A derű fő forrása a szatirikus szemlélet mellett Karácsony Benő elbeszélő modorának bámulatos könnyedsége, üde, gyakran kamaszosan tiszteletlen humora, merész, nemegyszer meghökkentő ötletei, hasonlatai. A kisváros szatirikus képe a társadalom valóságát tükrözi, Karácsony hősei viszont az író álmait egy társadalmi alapjától megfosztott humánumról. Álom és valóság,