Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

VEZÉR ERZSÉBET: Karácsony Benő születésének 75. évfordulójára

KARÁCSONY BENŐ Születésének 75. évfordulójára VEZÉR ERZSÉBET Ugyancsak furcsa fintorral húzná össze bölcsmosolyú szemét Karácsony Benő, ha arról értesülne, hogy a legújabban megjelent Kis Magyar Irodalomtörténetből sok jeles pályatársával, Ligeti Ernővel, Tabéry Gézával, Berde Máriával, Reményik Sándorral, Molter Károllyal és Tompa Lászlóval együtt ő is kimaradt, sőt még Benedek Eleket sem méltatják — akárcsak művelődéstörténeti érdemei okán — puszta megemlítésre sem. Pedig a két háború közti magyar polgári irodalom Erdélyben szükségképpen haladóbb vonásokat hordoz a magyarországinál. Míg itthon a Horthy-korszak irodalompolitikája szinte kötelezően nyomta rá az irredenta szellemiség bélyegét a polgári, elsősorban természetesen a konzervatív irodalomra, addig az erdélyi írók legnagyobb része nemcsak állampolgári köteles tartózkodással kerülte nemzeti sérelmeinek kiélezését. A nemzetek egymás iránti megértése a soknemzetiségű Erdélyben tradíció volt, mely egyfelől a Budai Nagy Antal, Bocskai és Rákóczi szabadságmozgalmaiból, másfelől az Apáczai Cserék és Bethlen Miklósok humanizmusából táplálkozott. Az uralomváltozás után pedig az élet elengedhetetlen felétele lett ez a türelem. Hitvallássá vált tehát Benedek Elek tudatosan megbékélésre intő parainézise: .,Az állam nyelvét meg kell tanulnotok, az édesanyátok nyelvét nem szabad elfelejtenetek!", vagy Berde Mária szép verse: Az én apám tudott jól franciául, S Bázelben németeknek prédikált, De mikor elment Szolnokdobokába Román szótárt vett és grammatikát. Ezekre a hagyományokra gondol Ady is. amikor az „erdélyi szellemért" lelkesedik: „Akkor lesz társadalmunk, irodalmunk, művészetünk, igaz külön magyar életünk, ha felkeltjük az erdélyi hagyományokat." De befolyásolta a haladó irodalom viszonylagosan nagyobb térhódítását Erdélyben az is, hogy a román királyság egy fokkal mégis csak szabadabb légkört biztosított a baloldali törekvések számára, mint Horthy Magyarországa. Igaz, hogy Erdélyben nem volt 19-ben proletárdiktatúra: ide csak a polgári forradalom jutott el, az is csak karácsonyig tartott, mikor Erdélyt megszállták az antant csapatok. Ezzel szemben Erdély ment maradt a magyarországi forradalmakat követő ellenforradalmi fehér -