Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
FEHÉR ERZSÉBET: József Attila töredékei
inkább. A töredék a vers első sorával nagyjából tartalmilag is azonos: mindkettőben a halál gondolatával foglalkozik. A vers első sorában a halálfogalmat jelölő szót a második sor hasonlata miatt módosítani kellett: a vadnyom nem múlhat el, csak eltűnhet. (,, . . .a művészi forma elemeinek összefüggése nem pusztán logikai. . . hanem egyben tények rendszerének szemléleti összefüggése . . . " 20 ) Valószínű, az azonos hangulatban fogant azonos tartalom idézi meg a versbe a töredék négy szavának hanganyagát is: a nazálisok, mély magánhangzók és ,,l"-ek kissé moll-hangnemű finom muzsikáját. Megfigyelésem szerint minél távolabb esik az indító mozzanat a vers mondanivalójának kifejezésétől, annál kevésbé segíti elő a vers megszületését. A töredékek nagyrészének létét ez magyarázza. — Az indító mozzanat csak a költő számára mondott valamit, nem tudta általánosan érdekessé tenni, vagy esetleg annyira indulathoz, hirtelen múló hangulathoz kötött volt, hogy nem lehetett művé „objektiválni." 21 ,,Ha huzamosabban kizökkentenek, az ihlet elhomályosul, a vers nem bír folytatódni, és ilyenkor órákig bágyadt és szórakozott vagyok ; míg ha zavartalanul bevégezhetem a verset, könnyű fáradságon kívül semmi kellemetlen érzés sem marad" 22 vallja Weöres Sándor. Ezt a megtört ihletet sejteti József Attila töredékeinek nagy része is, amelyeket nem gondolatforgácsoknak, vagy „félkészgyártmányoknak", hanem verskísérleteknek nevezhetnénk. Kísérleteknek, mert valami miatt nem tudtak megvalósulni. Vagy nem tudtak elszakadni a személyes szférától, vagy az egyes elemek nem olvadtak össze társadalmilag érdekes, egységes mondanivalóvá. Ha tartalmi szempontból közelítjük meg őket, azt látjuk, hogy ezek őrzik a költő legszemélyesebb mondanivalóit. A sárgaarcú rémmel való viaskodásának ezek legmegrázóbb dokumentumai. PL: És testem végül megbetegedett, Sokan voltak, és körülvettek. . ., Drága barátaim . . . Végükre szinte oda kívánkozik Arany egyik töredékét záró megjegyzése: „Nagyon fáj, nem megy!" E versfoszlányok között figyelemreméltóan sok a tájmotívum. Rendszerint egy belső érzelem rajzával együtt jelenik meg itt a táj, de e két mozzanat valahogy nem tud szerves egészet alkotni. József Attila táj verseire egyébként jellemző a lelki tartalomnak összeforrása a táj képeivel, nála a táj rendszerint nem látvány, hanem a lélek része. Erre maga utal: S valami furcsa módon nyitott szemmel érzem, hogy testként folytatódom a külső vüágban — nem fűben, a fákban, hanem az egészben. (Alkalmi vers a szocializmus állásáról. . .) A rész és egész dialektikus egysége ez. A táj így szinte maga a költő. 23 Táj verseinek sajátossága az is, hogy a pontos apró részletek nemcsak a belső hangulatra, hanem a tájra is jellemzőek. A költői érzelem szinte a táj mögé húzódik alig észrevehetően. (Pl. Külvárosi éj, Téli éjszaka stb.) A töredékekben a táj megjelenítési formáját, szemléleti módját a belső érzelem határozza meg, és a képek csak ezzel a belső tartalommal forrnak össze. A tájelemek külső, reális kapcsolatai többnyire elsikkadnak, nem is ér20 JÓZSEF ATTILA: Irodalom és szocializmus, összes művei III. köt. 84. 1. 21 Segítsetek, hogy meg ne öljem . .., Szeretem « ezért megölöm . .. stb. " WEÖRES SÁNDOR: A vers születése. (Meditáció és vallomás.) Pécs, 1939. 20. 1. 23 Erre utal Halász Gáborhoz írott levelében is. Közli HALÁSZ GÁBOR: Nyugat 1938. II. köt. 132. 1.
