Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
FEHÉR ERZSÉBET: József Attila töredékei
dekesek többé, hisz már nem létük, csak szerepük fontos. (Száz éjszakén . . ., Nappal, mint földet. . .) Néha nem elég, hogy az adott hangulat a neki megfelelő, csak a hozzáillő képet választja ki a tájból, hanem időnként ki is lép a táj köntöséből, közvetlenül nyilatkozik meg, majd újra a táj mögé merül. Nedvesedik mélán az elhagyott homokbánya, nagy fekete lukak lélekzenek s a kezdő csillagok békadudára járják táncukat. Lesz-e nap hobiap, mely békét ígér ? Es végre munka, mely nem gyötrelem! . . . Az ágakról, mint fátyol lóg a szél, a szürkület. Én nagyon szeretem. Az általunk kiemelt sorokban megfogalmazott gondolat nem talált megfelelő tájelemet, nincs egységben a vers többi részletével. A „bontatlan egész, valóságos egység" a műalkotás létrehozása így nem sikerült. A verskísérletekben gyakran találkozunk szinte azonosan ismétlődő sorokkal : „Köröskörül, vastőrökül voltak a rozsdás, éles, durva csillagok a lelkembe szúrva . . . — képekkel: „a tócsa bőre ráng idegesen . . . ". — fogalmakkal: vad homok, háló, nap, hideg, fagy stb., melyek nagyjából azonos hangulattartalmat fejeznek ki.— Itt nem kívánok kitérni a hangulat és a szavak jelentése közötti kapcsolatra, stilisztikai szempontú vizsgálatukra, bár témámhoz szorosan hozzátartoznék a gondolat, a költői mondanivaló megtestesülésének nyelvi vizsgálata is, de jelen dolgozatban a vándormotívumoknak — ezek képeznék a jelentéstani és stilisztikai elemzés tárgyát pusztán logikai helyét és szerepét keresem az alkotásfolyamatban. —• Arról szóltam a fentiekben, hogy az alkotás az érzelmileg leginkább telített képzet (ritmikai, zenei, vagy egyéb mozzanat) megformálásával kezdődik. Azzal, amely az adott hangulatot leginkább kifejezi. Az egész verset létrehozó érzelem szinte teljes egészében ehhez a képlethez (képhez, vagy képsorhoz) tapad hozzá, vele asszociatív kapcsolatba lép. Ha az ihlet valami miatt (túl nagy belső feszültség, vagy külső hatás következtében) megszakad, a hangulat felidézése e képzeten keresztül lehetséges. A képzetek, fogalmak, képek ismétlődésének oka egyrészt ez. Másrészt az, amelyre Weöres utal: „Ezerszámra lappangnak bennünk a kész és felhasználatlan motívumok; néhányat esetleg le is jegyeztünk, mint vázlatot, töredéket; ha mondanák, hogy említsünk párat közülük, tán egy se jutna eszünkbe, de versköltéskor automatikusan jelentkezik az éppen odaillő. Az ilyen törmelékek rögtön, mint szilárd részek illeszkednek a megírandó versnek még bizonytalan testébe és ezáltal megfoghatóbbá teszik, támasztékot jelentenek a bizonytalanságban." 24 A hirtelen felbukkanó kész elem érzelmileg, gondolatilag, hangulatilag a születendő verssel csak azonos lehet, különben nem segítené, hanem gátolná a megvalósulást. A sokszor előkerülő képzetek lényeges alkotóelemei a költő gondolatrendszerének. 25 Az alkotómunka vizsgálatához igen érdekes adatokkal szolgálnak a vázlatok: azok a műhelygyakorlatok, melyek a készülő vers egy-egy részletét, vázát őrzik, nagyjából abban a sorrendben, ahogy kialakultak. Az egyes képzetcsoportok egymásutánjából azokra a logikai kapcsolatokra következtethetünk, melyek egy másik felidéződését, vagy megszületését eredményezik. Szinte szemünk előtt bomlik ki ebből a logikai láncból a mű maga. » WEÖRES SÁNDOR: i. m. 27. 1. 23 TAMÁS ATTILA: Eszmélet. József Attila költői világképe. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp. 1962. (Szerk. : SZABOLCSI MIKLÓS és ILLÉS LÁSZLÓ.) 372—398. 1.
