Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről

reakciós társadalmi berendezkedését. Védik azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek a múltban is akadályozták nemzeti kultúránk erőteljesebb kibontakozását. Éppen ezért Ady elsősorban tőlük és nem a tágabb horizontú, gyorsabb ütemű ,,svábos, zsidós" polgárságtól féltette a magyar kultúra ügyét. Személyes és történelmi tapasztalatai arról győzték meg, hogy a városok valósággal a magyarság fellegvárai még a nemzetiségi vidékeken is. S így döbbent rá maga is, hogy egy korábbi egészséges, városokat teremtő polgári fejlődés mennyivel előbbre vihette volna a magyar kultúra és a magyar nemzeti állam kialakulásának ügyét. „Itt van a csoda, egyelőre majdnem a tudomány ellen való, hogy: városok és magyarság-tartályok születtek ott, ahol ezeknek előfeltételei hiányoztak ... És mégis : nőnek, gyarapodnak, szaporodnak, ígérkeznek Budapest mellett a többi városok és e városok, tetszik-nem teszik : magyarok ... Ez egyszerre pikáns és megrázó probléma : miként fogják hírhedt hazafiságukat, lelkiismeretüket, magyarságukat, politikájukat berendezni azok, akik ma Magyarország kiskirályai, kiváltságos magyarjai s akiknek a városok fejlődése: a bizonyos halál? ... A magyar kiskirályok, akiktől akármilyen nyelvűvé s rangúvá válhatott volna ez az ország, igazán zavarban lehetnek most. A magyar városok ellen védekezhetnek. . . Ma Magyarország: a városok, a készek és leendők, ők a kultúra, ők a magyarság, sőt a nemzetiségi kérdést is csak ők jogosultak és nobilisak megoldani. A városos Magyarország, talán utolsó lehetősége és kerete egy lehető Magyarországnak, ébredjen, eszméljen egy kicsit. . ,"

28 Ady azonban jól látta, hogy a régi viszonyok között kibontakozó magyar polgári haladás lehetőségei eléggé szűkkörűek, korlátozottak. így nem lehet megoldani az ország legsúlyosabb problémáit, hiszen a feudális nagybirtokok szorító gyűrűjében tengődő parasztság szinte megfőj tódik és a nemzetiségi kérdés is egyre inkább elmérgesedik. Ady tudta, hogy ezek megoldása nélkül elképzelhetetlen a nemzet és az ország egészséges kulturális fejlődése is. A nemzetiségi kérdésre egyik legkiválóbb radikális barátja, Jászi Oszkár terelte a figyelmét. Az ő jelentős történelmi tanulmányaiból értette meg igazán, hogy a nemzetiségiek helyzete milyen súlyos és azt, hogy e probléma megoldatlansága milyen fenyegetően veszélyezteti az ország létét. A költő mindent el is követett, hogy egyengesse népeink testvéri egymásra találásának útját. Minden nacionalista uszítással szemben hangoztatta a közös összefogás történelmi szükségességét. Ennek a jegyében született meg a Magyar jakobinus dala c. nagyszerű forradalmi verse is, amelyben összefogásra és közös forradalmi harcra buzdította az elnyomott, közössorsú Duna menti népeket. Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barikádokon? Az ország súlyos problémái és a magyar történelem tanulságai döbbentették rá a költőt közös problémáinkra, közös feladatainkra. így tágult Ady világa egyre egyetemesebbé, de így látta egyre sürgetőbb történelmi parancsnak is a demokratikus " Városos Magyarország — Világ 1911. 32. sz.