Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről

kébe engedett mindent, ami jött s produkálta a legmerészebb s legmagyartalanabb produkciót: az egészen újat. . . Ázsia szélén egy kis ország akadt, mely ki merte mondani, hogy az emberek hite pedig az ő maguk dolguk. Innen indul meg magyarok rajzása már előbb nyugati scholákra . . . Bethlen Gábor itt teremt az oláh pakulátoroknak irodalmi nyelvet. Itt siratja az első magyar kultúrember, Szenei Molnár Albert, hogy ő magyar, de nem lenne más egy világért sem . . ."

19 És a nemzet megoldatlan nagy társadalmi problémáival küszködő költő többször hangoztatta, hogy a magyarságnak ezeket az erdélyi haladó, demokratikus hagyományokat kell felelevenítenie és ezekre kell építenie, ha élni akar. Szomorúan kellett azonban tapasztalnia, hogy nemcsak a történelmi osztály nem értette meg az idők szavát, hanem a magyar polgárság sem vállalja nemzeti multunk legéletképesebb tradícióit. így a magyar történelem is valóságos prédája lett a sallangos, álhazafias magyarkodóknak, akik felelőtlenül hazudoztak az ezeréves múlt erősen kiszínezett dicsőségéről. Valóságos dicshimnuszokat zengedeztek az arisztokráciáról, az egész történelmi osztályról. Ady a leghatározottabban utasította vissza azokat a nézeteket, amelyek szerint az arisztokrácia tartotta volna fenn Magyarországot ezer évig. ,,A dolog úgy áll, hogy a magyarságot még a magyar főurak ezeréves pártossága, vadsága, idegensége és lelketlensége se tudták elsikkasztani Európából és a történelemből. Tessék elképzelni egy Magyarországot a polgárlakosságú, küzködő de nagyszerű szívósságú városok nélkül. Tessék elképzelni egy Magyarországot, melyben csak a híres vármegyék, a grófi százezer holdak s a püspöki aulák maradnak meg. Ennél a Magyarországnál még Macedonia is különb és kultúrában elülj ár óbb, európaibb ország volna . . ."

20 Az 1905-ös orosz forradalom után Ady egyre világosabban látta, hogy a forradalmaknak milyen óriási szerepük van a történelemben. Ettől kezdve fordult figyelme egyre szenvedélyesebben a magyar történelem forradalmi hagyományai felé is. Cikkeiben, verseiben egyre következetesebben kezdte hirdetni, hogy nálunk is csak egy nagy demokratikus népi forradalom tudja már elsöpörni a társadalmi fejlődés akadályait. És azt vallotta, hogy az ország azért jutott ilyen súlyos helyzetbe, mert itt még nem volt következetes, igazi forradalom. „Dózsa György óta igazi, magyar parasztlázadás nem volt. Lett volna egynéhány, de (nagyon okosan) urak álltak az élére. így lett Esze Tamás buzgóságából Károlyi Sándor által majthényi fegyver-letétel. S a szabadságharc idején is például Vasvári Pál olyan csapatot vezetett, amely szívesebben ment volna neki a nagyváradi püspöki aulának, mint a piski hídnak . . ."

21 Ady szerint 1848-ban sem volt igazi polgári forradalom. De nem is lehetett, mert az eseményeket irányító nemesség nem akart teljes forradalmat. Petőfi volt az egyetlen következetes forradalmár, de egyébként is éretlenek voltak még a magyar társadalmi viszonyok ; s így csak félmunkát végezhettek akkor is. ,,Az 1848-as félmunka keservesen megbosszulta magát földrajzilag is és különben is elátkozott nemzeten. Ha akkor egészen megcsináljuk azt, amit akkor harmadrészben csináltak s amiből azóta is vissza-visszacsipegettek, nem itt tartanánk. Bizonyos dolgokat, históriaian nagyokat csak egyetlen egyszer s egyetlenegy időben lehet megcsinálni. Ha Kossuth akkor nem kívánt volna kedves barátságban maradni a Habsburgokkal, a kortárs Csák Mátékkal, a cirfaruhás nagypapokkal, ma nem itt tartanánk bizony. Az a lekicsinyelt ifjú ember, az a Petőfi Sándor, az a zenebonás népköltő tízmillió embernél tisztábban látott, jobban látott . . ,"

22 És szerinte a forrada" Ismeretlen Korvin-kódex margójára — Figyelő 1905. *° Mágnások és püspökök uradalma — Budapesti Napló 1908. márc. 26. 11 A történelmi pellagra — Budapesti Napló 1907. aug. 8. M Petőfi nem alkuszik — Renaissance 1910. I—VI.