Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

MIKLÓS RÓBERT: Madách Imre csesztvei otthona

csánatot kérek, hogy az alakítást tőled kölcsÖnözém.) Neked, ki ott ül a forrásnál, mint a kortes a csap alatt, csak szádat kell tartanod, hogy a legpompásabb és a legkonstitucionálisabb szellemi kifolyások akár halába fojtsanak." A levelekből persze a családtagnak számító Matolcsy György sem maradt ki, aki, mint azt Madách írja, országos meg európai újságokat követelt a Pozsonyban időző Szontághtól. Az 1848-as esztendő boldog örömmel köszöntött be a csesztvei Madáeh-kúriába. Január 1-én megszületett Madáchék első gyermeke, Aladár. Bár a fiúgyermek egészséges, szépen fejlődik, Práter Erzsébet is zavartalanul örülhet anyaságának, a felhők egyre gyülekeznek a kis család fölött. Űgy tudjuk, hogy Madách Imre betegsége miatt távol maradt a forradalom és a szabadságharc eseményeitől. S ez való igaz. 1848-ban már megyei hivatallal sem kellett kínlódnia. 1846-ban megválasztották ugyan megyei főbiztosnak — a megyében állomásozó katonaság ellátásának gondja-baja járt ezzel a tisztséggel — , 1847-ben már erről is lemondott. A hadműveletek alig érintették Nógrádot, Csesztvét pedig egyáltalán nem. Madách Imre élete mégis telítve volt izgalmakkal. Leánytestvérei távol voltak Sztregovától, Csesztvétől egyaránt, anyja szinte ok nélkül elhagyta otthonát és leányához, Máriához, Budára sietett. Két öccsét, Károlyt és Pált a forradalmi események az ország különböző tájaira sodorták. Még Szontágh Pál sem mutatkozott: mint a magyar külügyminisztérium futára Frankfurtba, Szalay László követhez küldetett, s így tanúja volt az ott összeülő birodalmi gyűlésnek. Mégsem szabad azt gondolnunk, hogy távol a világ zajától Madách csak úgy harmadkézből vagy kósza hírek — rémhírek — útján tájékozódott az Európát megmozgató eseményekről. A ránkmaradt családi levelek alapján könnyen megállapíthatjuk, hogy a beteg Madách még a jól rejtett Csesztvén is első kézből értesült a forradalmi eseményekről és szerettei sorsáról. A legszorgalmasabban, egyben a legtárgyilagosabban Károly öccse számolt be a történtekről bátyjának. Madách Károly, Imre idősebb öccse, 1848-ban Pesten beállt nemzetőrnek, vagy ahogy ő írja március második felére tehető levelében: ,,nacionálgárdistá"-nak, később pedig a magyar hadügyminisztérium polgári osztályán teljesített szolgálatot. Ez időből csak töredékesen fennmaradt márciusi levelében, jó testvérhez méltóan, igen aprólékosan tájékoztatja bátyját arról, mi is történt a márciusi napokban a pesti utcán. Tjeírja a népgyűléseket, a nemzetőrség szervezését, a március 17-i nagy kivilágítást, amikor is az Ellenzéki Kör homlokzatán transzparensen olvashatta Vörösmarty Szabad sajtó című versét. A verset is leírja bátyjának. Aztán megemlíti a „cédulákat", amelyeken Petőfi Nemzeti dalit olvashatta, más röplapokon pedig azt, kiket kíván a nemzet felelős minisztereknek. Boldog örömmel állapítja meg: „Buda azt tesz, amit Pest", ti/;* 1 Z il, helytartótanács, a kormányszervek sem tudják feltartóztatni a diadalmas forradalmat. Még arra is futja Károly türelméből, hogy szó szerint leírja a bécsi forradalmárok „Vater Metternich" és a pesti utcai humor „Hiszek egy Kossuthban" kezdetű miatyánk — illetve hiszekegy — parafrázisát. „Amennyire lehetett — írja ebben a levélben — híven iparkodtam az egészet leírni, mert majdnem mindenütt ott voltam, láttam, hallottam az egészet." S ha Károly stílusa helyenkint akadozik is, bátyja pontos képet alkothatott magának az országos eseményekről. S amilyen pontos értesüléseket kap Madách Imre a pesti forradalomról, éppen olyan megbízható híreket küld számára a hű barát, a derék Szontágh Pál a frankfurti birodalmi gyűlésről is. „Harmadnapja, hogy itt ülök — kezdi levelét Szontágh az ismert hangnemben 1848. augusztus 2-án —, ahol a német egységet kovácsolják, Szt. Pál templomában, s ha Isten is úgy akarja, mint Szalay László, úgy azon kohóból, hol a német egység — legalább tűrhető alakban — kikerül, kikerülend a magyar függetlenség elismerése külnemzetek elismerése által is". Az ekkor huszonnyolc esztendős Szon-