Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

LENGYEL DÉNES: Jókai népmeséi és anekdotái

hogy Cavour Garibaldinak palotát építtetett Capriban. C. megharagszik, miért nem mondta azt neki".) Az Európai kacsákban Jókai mindezt terjedelmesen és színesen beszéli el. Különösen érdekes a mód, amellyel Teleki Dumas-t felültette. A francia író képzeletében megragadt a kitalált történet, s másnap reggelre megható cikket írt belőle. Teleki végig hallgatja a nagy fantáziával írt közleményt, majd azt mondja Dumas-nak : ,, . . . dobja ön kandallóba az egészet. Nem igaz abból egy szó sem. Az öreg csak azt a régi spelunkát találta Caprerában, amit ott hagyott, s ha a kecskéi közül valamelyik meg nem ellett azóta, hát most is három kecskéből áll az egész gazdasága." „Hüh! szörnyedt el a felfedezésre Dumas apó: akkor rohanjunk a kollégához: nehogy meg találják írni a Siècle-nek! De bíz ahhoz már későn mentek. A monsieur olyan lelkiismeretes volt, hogy még az éjjel távirati úton küldte meg ezt a nevezetes újdonságot a párizsi hírlapnak, s bizony megtette az a maga körútját mind az öt földrészen keresztül, ahol csak hírlapot nyomtatnak: benne van A Honban is. Hej, de sok nyelven összeszidták ezért Teleki Sándort! De legjobban Cavour haragudott, hogy ha már kigondolta valaki ezt az ötletet, miért nem neki mondta el, mert ő meg is valósíthatta volna." Az anekdoták egy részét Jókai regények, elbeszélések számára gyűjtötte. A X. noteszben az És mégis mozog a föld számos anekdotájának vázlatos feljegyzését találjuk meg. Jókai gyakran az anekdoták egész füzérét foglalja össze egy-egy feljegyzésben, így a jurátus és principális feljegyzés nyilvánvalóan Korcza uram és Tárna váry világát tartalmazza, s már előbb A magyar nép éhében is szerepel. Az egyes anekdotákat Jókai szervesen beilleszti a regénybe. így a X. notesz 23.1. (verso) 160. sz. feljegyzését: („Egy ló, de egy egész istálló.") Az És mégis mozog a földben Béni bácsi és édesanyja párbeszédének csattanójaként találjuk meg. Béni bácsi mentegetni próbálja a debreceni kollégium tanári testületét, mely Kálmánt kicsapta: " — De ne haragudjék, édesz asszonyanyám, a consistorium megbánhatja még, amit celekedett. Hiszen látja: »a ló isz megbotlik.« — Ló ! Ló ! De egy istálló ! — kiálta most már egészen kihozva sodrából a nagyasszony." Bár személyesen is állandóan gyűjtött, az anekdoták legnagyobb részét mégis munkatársai útján szerezte. Már a Délibáb, a Nagy Tükör és a Jókai Országos Nagy Naptára gazdag anyagának egy részét is levelezőknek köszönhette, de csak az Üstökös szerkesztésével szervezte meg a rendszeres gyűjtést. Jókai ilyen szavakkal emlékszik vissza az Üstökös első (1858-1860) évfolyamaira: „A kezdeményezés nehéz volt: se humorisztikus író, se karikatúra-rajzoló hozzá. Magamnak kellett kezdetben írnom is, rajzolnom is, később segített maga a közönség. Azóta a humor magas fokra fejlődött mind irodalmi, mind művészi tekintetben; de azért az Üstökösnek első évfolyamai becsesek maradnak, melyekben a szöveget is, a képeket is maga a közönség hordta össze: jellemezve magát a magyar népéletet."

11 Ez az együttműködés író és közönség között a népköltészet mesemondójának és hallgatóinak viszonyára emlékeztet. S ez nemcsak az Üstökös első évfolyamaira, hanem Jókai egész életművére is jellemző. Mint az Üstökös szerkesztője gyűjtőhálózatot szervez. Ezzel megelőzi a Magyar Nyelvőr, illetőleg az Abafi szerkesztésében megjelenő Figyelő hasonló tevékenységét.

vJókai rendszeresen buzdítja s neveli a gyűjtőket. Az Üstökös sub rosa rovatában 11 A Jókai-jubileum .. . 144. 1. 12 Vö. POGÁNY PÉTER: Szájhagvománv-meutésünk elfelejtett korszaka és szervezője. Ethnographia LXV. 1954. 545.1.