Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
LENGYEL DÉNES: Jókai népmeséi és anekdotái
A magyar nép élce 206. lapján található Palóc házasság című. anekdotának. Az anekdotában Jókai kitűnő népnyelvi fordulatokkal, különösen megkapó párbeszéddel mondja el, hogy a palóc legény kihajtja reggel a csürhét, s ugyancsak csodálkozik, mikor a keresztanyja azzal fogadja, hogy az apja asszonyt hozott a házhoz. Adjuk át a szót Jókai szereplőinek : ,, . . . Apád meg asszonyt hozott a házhoz. — Bezon bánom is én. — De neked hozta ám, nem magának. A legénynek eláll szeme szája. — Hát tán még nem is tudtad, hogy megházasodtál? — Most hallom kendtül. Hát már kit vettem el? — Szilvásról a Ferde Pannit. — Bárcsak legalább ismertem volna valaha." Semmi baj, az apa elveri a fiát, a fiú a feleségét, hogy végül a palóc férj úgy panaszkodjék a pajtásainak: ,,míg ő az erdőre járt, itthon megházasodtak neki". Jókai utazásai közben is sokat gyűjtött. Az összegyűjtött anekdoták egy részét az Üstökösben közölte, noteszában meg is jelölte ezeket Ü. jelzéssel. A VIII. notesz 46. lapján (verso) 136. számú bejegyzés, melynek végén Ü.-t találunk, ezt tartalmazza: „A veres ökör és Ferenc császár. Én nem avatkozom kendnek a dolgába, kend se avatkozzék az enyémbe!" Ez a feljegyzés a címet és a csattanót tartalmazza. Az Üstökös 1876. szept. 9-i számában „Ferenc császár és a kocsmáros" című anekdota egy székely lófő látogatását beszéli el őfelségénél. A bécsi kocsmáros kitanítja a székelyt, hogy a császár miképpen szokott eljárni a kérelmezőkkel. Amikor ezt a császár a lófőtől megtudja, az anekdota csattanójával így veri le a kocsmárost: ,, — Hallja kend ! Én nem szólok bele a kend dolgába : hogyan szokta kend megvizezni a borát? — De kend se avatkozzék az én dolgomba többet: azt mondom!" Jókai szatmári útjának emlékét őrzi az Üstökös 1876. évfolyamának néhány száma. Az Üti táskámból c. sorozat több érdekes anekdotát is tartalmaz. Ezek közül érdemes megemlítenünk a VIII. notesz 48 (recto) 147. sz. anekdotáját. Jókai ennyit jegyzett fel: „Csengeren Eszterházy Hadady kereszt megbírja a kakast, de a kakas nem bírná a keresztet." Ez a feljegyzés nyilván kizárólag az írónak szól, s ha ő meg nem oldja, csak találgatásra szorulunk. Szerencsére az Üstökösben közölt 1876. szept. 16-i szöveg megmagyarázza a talányt: A csengeri kakas Csenger egész községe egyszerre lett kálvinistává s akkor a templomokat is átidomították a reformált hitvallás szertartásaihoz. A szép nagy mór-ízlésű torony teteje is köbül épült, s azon egy roppant kőkereszt emelkedett. Azt a jelvényt templom bontás nélkül nem lehetett eltávolítani. Fogták: lyukat fúrtak felyül a keresztbe, s abba ültették bele az új felekezet jelvényét, az érckakast. Egyszer keresztül utazik Eszterházy érsek Csengeren, meglátja ezt a sajátszerű jelvényt a tornyon. Azon időben Hadady uram volt az egyház kurátora. Kérdi tőle az érsek: „Miért ül a kakas a kereszten?" Hadady uram pedig gyorseszű ember volt s megfelelt magáért. ,,— Azért, mert a kereszt elbírja a kakast; de a kakas nem bírná el a keresztet." Az Uti táskámból másik száma (1876. szept. 23.) Teleki Sándor gróf egy nemzetközi anekdotáját közli. (A noteszben csak ennyit találunk: „T. S. elhiheti Dumasvai,
