Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

LENGYEL DÉNES: Jókai népmeséi és anekdotái

JÓKAI NÉPMESÉI ÉS ANEKDOTÁI LENGYEL DÉNES Apja népmeséin nőtt fel, s a népi mesemondás formálta írói stílusát. Joggal írja erről Arany 1861-ben a Szegény gazdagokat bírálva: ,,Jókai előadási módja egészen eredeti, sajátságos, melyet nehezen lehet utánozni. És mégis úgy tetszik, hogy valamint a nyelvben az élet s kivált a nép volt főmestere, úgy az elbeszélésben a népmesék modora ragadt meg leginkább lelkében, hogy ő éppoly ösztönszerűséggel sajátította el azok szellemét, mint Petőfi a népdalokéit."

1 A magyar népéletet mint kecskeméti jogász fedezi fel. Felfedezése romantikus lelkesedéssel tölti el : egy különös, mesébe illő világot ismer meg. A néppel való megismerkedés mély nyomot hagy lelkében; késő öregségében, 1897-ben így eleveníti fel az élményt: ,,Én mindenütt új meg új népélettel találkoztam, a pusztákon, a karámokban, a csárdában, a halásztanyán. Megismertem a magyar fajt a maga őseredeti sajátságaiban, összejöttem pusztabírákkal, hadnagyokkal, akik betyárt üldöznek, a futóbetyárokkal, akik azokat kerülik. Megismerkedtem a népnek észjárásával, fogalmaival, dalaival, közmondásaival, kifogyhatatlan humorával, hallottam a népmeséket bogrács tüze meUett, a kukoricafosztásnál, a szüretelésnél, láttam a híres «bika-harcot» s a «pünkösdi kiraly« parádéját, aminek mind most már híre sincsen meg azokat a pusztai párbajokat, amik meseszámba mennek. Ezek úgy megörökítve vannak emlékezetem kristályhártyáján, mintha tegnap történtek volna."

2 A népköltészet valamennyi műfaja közül az anekdotának jut a legfőbb szerep. Az anekdota hosszú folyamatnak tűnik, mely Jókai egész életén és életművén végigvonul. Egyik kései emlékezésében, a Solitudoba,n ezt olvassuk: ,,. . . szombat délután a vőm, a művész abbahagyja a heti munkáját, mint minden rendes mesterember, eljön örülni a kis családja örömeinek: együtt elanekdotázunk. saját termésű borunk mellett: mienk a vasárnap, nem dolgozunk semmit. . ."

3 A regények és az elbeszélések realizmusát elsősorban éppen az anekdoták teremtik meg. A naptárakban és a humoros lapokban az anekdota mint szatirikus leleplezés társadalmi funkciót tölt be. S maga Jókai mint képviselő nemegyszer menekül egy-egy anekdota fedezete alatt kellemetlen kérdések megválaszolása elől . . . Mindezt részletesen a Jókai kritikai kiadás kötetei világíthatják meg, most be kell érnünk Jókai 1 Szépirodalmi Figyelő 1861. máj. 6. 2 Az én életem regénye. J. M. Hátrahagyott művei. Bp. 1912. V. köt. 175. 1. 3 Uo. 335—336. 1.