Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén

számban Petőfi és Kovács Pál nevei díszlenek s munkatársakul és levelezőkül íróink legjobbjai ajánlkoztak, mi már is eléggé ajánlja ez uj irodalmi vállatot, mint első nevezetesb magyar képviselőjét provinciális érdekeknek."

81 A Nemzeti Színházat — melynek oly ragyogó fejezetet szentel a Kárpáthy Zoltán c. regényben — már 1847 legelején a nemzet első házának tartja, s hazafias szimpátiával figyeli működését. A magyar nyelv és művészet ápolását célzó színháznak „előttem — írja január 2-i bemutatkozó cikkében — nemcsak művészeti, de főleg nemzeti érdeke is levén, lelkiismeretem ügyei közé tartozónak tartom, ez intézetnek erkölcsi hitelét tehetségem szerint szilárdítani; nem mondom ezzel, hogy mindent mi ebben és e körül történend, jót roszat nyakrafőre fogok dicsérni, magasztalni. Aprócska scandalumokat . . . miknek közlésében sem érdek, sem haszon, az olvasó közönség iránti tiszteletből el fogok hallgatni mig ellenkezőleg, ha bármi szépet, nagyszerűt, érdekeset és meglepőt fedezek föl, annak kellő méltánylattali megemlítését el nem mulasztandom. S a mint fogom egyrészről kerülni a pártcivakodásokba elegyedést: ugy fogom kerülni más részről a langymelegség kétszínüségeit, s bár ha mit mondok, szép szóval mondom is, de határozottan és egyenesen."

82 Március 25-én leszögezi, hogy „színházunk egyszersmind nemzeti intézet! mellyneknemcsak a művészet, de egy annál magasb eszme is van céljául kitűzve."

83 Nem kétséges, hogy az újságírói gyakorlat közben Jókai nyelvezete is sokkal közérthetőbb, színesebb, s 1848-ra már a közvetlenebb politikai tettekre is alkalmasabb lesz. írói alkatával rokon romantikus stílusát is áthatja a haza sorsán kesergő pátosz: „Jön a tavasz! E napokban már fecskéket is látunk. Oh boldog fecskék! Sem országtok sem hazátok nektek. Semmi bajotok a megyei rendszerrel és a centralisatióval."

84 Jókai 1847 januárjától júniusáig írt publicisztikai írásai arról győzhetnek meg bennünket, hogy az újságírást megízlelt fiatal író jóval közelebb került az élethez, mint szépirodalmi művei alapján sejthettük. A Jelenkornál eltöltött röpke öt hónap nemcsak erőgyűjtést és felkészülést jelentett számára az Életképek szerkesztői munkáihoz s 1848—49 politikai harcaihoz, de mint a francia romantikusokat — első helyen Eugène Sue-t és Victor Hugót — bálványozó regény- és novella írót is kimozdította körülményeiből. írói fantáziáját ezután már nem uralják oly mértékben a romantikusok rémtörténetei s a közvetlen diákélmények, mint a Hétköznapok vagy a Vadon virága c. köteteiben. Életközeibe kerülését — a politikai események figyelemmel kísérése és a Pilvax-fiatalok politikai tettei mellett — hatékonyan mozdította elő az újságírás, mely igen kedvezően befolyásolta egész szépírói pályáját. Petőfiék hatására a Jelenkorban kikristályosodott irányzatosság elvét első ízben az újdonságírás területén, majd bizonyos fáziskülönbséggel — főleg az 1848-ban megkezdett Szomorú napok c. regényében és a Világos utáni csataképeiben — valósította meg. Az újságírás és az Életképeknél betöltött szerepének hatására az 1847 előtti romantikája is minőségi változáson megy keresztül, s reformkori regényeit lelkesítő eszmék első ízben — nemegyszer műhelygyakorlatokként — a Jelenkorban jelentkeznek, magyarázatul szolgálnak történelemszemléletére, s világnézeti fejlődésének alapjait is megvetik. 81 Uo. jan. 17. 5. sz. 27. 1. 82 Életképek 1847. 1. sz. 26. 1. 83 Jelenkor 1847. 24. sz. 140. 1. 84 Uo. ápr. 11. 29. sz. 170. 1.