Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén

A J elenkor első számaitól kezdve valósággal tüzet nyit az arisztokrácia irodalmi ízlését kiszolgáló Honderű és Szépirodalmi Szemle c. folyóiratokra.

73 Vízválasztónak a közízlésre ható irodalmi irányzatosság elvét vallja. Ha valaki — mint pl. Erdélyi János — ezt nem fogadja el — hiába képvisel egy sereg kérdésben meggyőző és előremutató véleményt — a Fiatal Magyarország egész mozgalmával találja magát szemben. A fiatal írók nevében éles gúnnyal bélyegzi meg a Budapesti Hiradó c. konzervatív lapot, melyben „egy valaki ordaliákat tart a magyar irodalom fölött. Elvei valóban felségesek. Bátorkodom néhány általa felállított syllogismussal szolgálni; például; 1. A ki ur, annak módjában volt magát kimivelni; — a ki magát kimivelte, az okos ember, tehát, a ki ur, az okos ember. 2. A ki fiatal ember, az még nem sokat élt, nem sokat tanult ; a ki nem sokat tanult, nem sokat tud ; — tehát a ki fiatal ember, üljön a pad alá ... 4. A pártoskodás igen rut dolog, ugy de csak akkor rut, ha mi ellenünk pártoskodnak, szép azonban, ha mi pártoskodunk mások ellen".

71 Különösen a külföldi ízlésutánzás és szűk olvasótábora miatt szatirizál hatásosan „egy bizonyos hölgy lapot, melly képeket Párizsból, elméncségeket Londonból, munkatársakat Vestfáliából, előfizetőket az operentiákból kap".

75 Egy héttel később hasonlóképpen gúnyolódik Petrichevich Horváth Lázár lapjával: „Mint mondják a Honderűnek érdemes szerkesztője Párizsba készül emigrálni, hihetőleg ott fogja ezentúl kiadni lapját. Mit sem fog vele veszíteni. Előfizetője lesz annyi, mint most, olvasni ott is úgy fogják, mint itt, még csak lapja címén sem kell változtatnia, egyedül francia idiomákkal írnia."

76 Más helyütt azzal élcelődik, hogy akad olyan ember is, aki az „Irodalmi Szemlét" olvassa. A lapelőfizetési felhívásokat — miként 1848-ban — most is élénk figyelemmel és gúnyos megjegyzésekkel kíséri: „Már minálunk ismét verbuválnak. Fogják az írókat, egyfelől a Divatlap, másfelől az Életképek, soha sem volt még illy keleté egyfejü embernek. A Honderű azt tartja, hogy ő beéri a mostaniakkal; van neki öt rendbeli tisztelendő ura (Sujánszky, Tarkányi, Hiador, Benőfi és Jodok, mind az öt tisztelendő káplán ur) és egy veszedelmes tyúkszeme, neki ez elég, olvasóinak pedig sok is."" De nemcsak néhány szavas tűszúrásokra váüalkozik. Február 28-án a Szépirodalmi üzemiével folytat apró filológiai kérdésekbe mélyedő, részletes polémiát az Életképek s nem utolsó sorban a Fiatal Magyarország védelmében. Különös éllel megtámadja e lapot, amiért „ájult torzsalkodást" folytat a „francia iskola, a fiatal írók romanticizmusa ellen.

78 Határozottan lép fel Geibel kiadó ellen, aki nem engedte Petőfi összes művei közé sorolni A helység kalapácsát.

79 Az irodalmi értékek felkarolását bizonyítják Kemény Zsigmond Gyulai Bál c. regényéről és Szigligeti Ede Mátyás fia c. drámájáról írt sorai. „Benne a szerző — állapítja meg ez utóbbi műről — mint költő, mint hazafi és mint ember remekelt. A hon-és népboldogitás eszméi milly kevés vonással, s mégis milly elevenen, milly hatással vannak az egészen elömlesztve!"

80 Lelkesen üdvözli a győri Hazánk c. liberális lapot: „Ez évben ismét több új lappal gazdagodott a magyar időszaki irodalom. Az eddig német „Vaterland" is megtért és magyar lőn s most „Hazánk" cím alatt mint kereskedelmi és szépirodalmi lap jelenik meg minden kedden, csütörtökön s szombaton. Hiszszük, hogy pártolókban nem fog szűkölködni sem szellemi, sem anyagi tekintetben. Első 73 Uo. jan. 7. 2. z. 11. 1. 71 Uo. febr. 21. 15. sz. 86.1. 75 Uo. jan. 14. 4. sz. 23. 1. 76 Uo. jan. 21. 6. sz. 36. 1. 77 Uo. máj. 16. 39. sz. 230.1. 78 Uo. 17. sz. 98. 1. 79 Uo. máj. 20. 40. sz. 236. 1. 88 Uo. máj. 20. 40. sz. 236.1.